Dr. Szabadi Béla honlapja

Támadás a forint ellen. Keresd az államot!?
Nem kétséges, hogy van támadás. Az sem, kik állnak a hátterében: aktív és passzív szereplőként. Ezek többségéről viszont a hatalom ma sem akar hallani, miközben állítólag keresi a tetteseket. Önmaga ellen is vizsgálódik vagy így akarja elterelni a figyelmet?

A rendszerváltó kormányok teljesítménye. A magyar gazdaság továbbra is leszakadóban:
A visegrádi négyek (V-4-ek) legutóbbi találkozóján a közgazdászkodásban is önmagát kipróbáló (és minket próbára tevő) magyar miniszterelnök, Orbán Viktor ismét megosztotta virtuális jövőképét. A válság elmúlása után Közép-Európa és benne Magyarország lesz az EU motorja, akkora lesz itt a gazdasági növekedés. Szerinte ugyanis a Balti tengertől az Adriai tengerig terjedő régió országaiban tesznek a legtöbbet a versenyképesség növeléséért. (...)

A jelen sincs, de a múlt sincs feltárva. Sok a félreértés azzal kapcsolatban is: milyen is volt a magyar kormányok teljesítménye - nemzetközi összehasonlításban - az elmúlt évtizedekben? A V-4 országok ugyanis hasonló alapokról indultak, bár a magyar kiinduló helyzet volt a legkedvezőbb és hasonló nehézségekkel kellett megküzdeniük, de nem állítanám, hogy a mieink lettek volna a legnagyobbak. Kézenfekvő tehát, hogy csak a kormányok különböző teljesítménye okozhatja a gazdaságok eltérő sikerességét.

Egyetlen lépést sem hatásvizsgálatok és elemzések nélkül! Levél az országgyűlési képviselőknek:

Csaknem kétszáz éve, hogy a nagy gondolkodó, Immanuel Kant (1724-1804) kimondta: A SZABADSÁG A TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ISMERETE. A praktikum nyelvére lefordítva: akkor tudjuk céljainknak megfelelően átformálni a valóságot, vagy tudunk egyáltalán eredményesen kormányozni, ha ismerjük a hatásmechanizmusokat, ha felhasználjuk, "szolgálatunkba állítjuk" a törvényszerűségeket. Ez az igazság különösen fontos, ha olyan bonyolult közegről van szó, mint a gazdaság, ami folyamatok és kölcsönhatások összetett rendszere.
Ezzel szemben virtuális valóság helyettesíti a tényleges valóságot, panelek és közhelyek a konkrét problémákra kidolgozandó módszereket, a gazdaság rendszerét pedig egyes kiragadott elemek. A hatalom számára a helyzet összetevői és az intézkedések (ötletelések) következményei érdektelenek és szükségképpen feltáratlanok. A negatív következmények, amelyeket nagyrészt meg lehetne előzni, el lehetne kerülni, menet közben "derülnek ki"..

Értem persze, bár megérteni nem lehet, miért nem ezen az úton járnak. Nem könnyű a helyzet feltárása, elemzése, a hatások előrejelzése, a felelősség vállalása és nem is lehetne ötletelni. De gondolom, érzékelik a lehetséges különbséget a társadalmi költségekben. A devizahiteles szerződésekről nem most derülne ki, hogy Róna Péter szavaival, hibás termékek, ezt már régen látnia kellett volna az erre kijelölt kormányintézménynek (PSZÁF) és közbe kellett volna lépnie.

Megállapodás a devizahitelekről. Ez lenne (ez lehet) a megoldás?
"Egeret", ráadásul csúnya kis egeret vajúdtak (ha ugyan ezt vajúdásnak lehet nevezni) a "hegyek". Vajúdás helyett inkább mutyinak nevezném. A torz egeret ajándékba akarják adni azoknak, akiknek segítségre lenne szükségük. Egy újabb tévút tanúi vagyunk.

2011. május 30-án a kormány és a Bankszövetség öt pontból álló megállapodást írt alá. Szövegét mind a mai napig nem találom, a sajtóbeli ismertetések sem tartalmaznak minden szükséges részletet. Ez is oka lehet - persze nyilván nem ez a fő oka - az elemzők tartózkodásának és az érdemi kritika eddigi elmaradásának. Pedig ennek éppen most lenne itt az ideje, hiszen a megállapodás jelen formájában nem képes azt nyújtani a bajba jutottaknak, amit meg lehetne és kellene tenni érdekükben. Azért hogy elkerüljük a társadalom és a gazdaság megroppanását. Meg kellene és lehetne szüntetni a jogellenes, lehúzáson alapuló gyakorlatot, tisztességes alapokra kellene visszahelyezni a devizahitel-szerződéseket. El kellene számolni a devizahitelezéssel.

A sport nálunk tényleg üzlet. De nem a sportolóknak, hanem a politikának:
Semmiből nem tanulunk, újból és újból ugyanazt - kissé más csomagolásban ugyan, de - lenyelet a "vállalkozói politika" az országgal. Nagykoalíciót alkotva. Hibátlan megoldásokat viszont, amelyek nem állnak a politika érdekében, kipécéznek és bűncselekményként igyekeznek beállítani. Pedig ott tényleg megtörtént a sportfinanszírozás üzleti alapokra helyezése és úgy, ahogy a világ fejlettebb régióiban. (Ld. az FTC finanszírozását 1998-2001 között.)

De nem kell aggódni, a sport nálunk is üzlet, csak nem a sportolók számára. Sport és létesítmények nélkül, a környező infrastruktúra (utak, hidak, városi közlekedés) durva hiányosságai és totális elhanyagolása ellenére, az ország szorongató pénzügyi gondjai dacára ismét hatalmas sportprojektre akar benevezni az elit. Kéz a kézben.

Fórum a devizahitelesek helyzetéről és a megoldásokról:
A devizahitelesek megoldatlan problémáiról, sokszor kilátástalannak látszó helyzetükről és a megoldás lehetséges irányairól folyt nyílt vita 2011. május 11-én, a XVIII. Kerületi Gombás Étteremben. A fórumot Szabó József, a hiteles mozgalom egyik kerületi alapítója szervezte, azzal a céllal, hogy megszólalásra késztesse a kompetenciával rendelkező politikát, tisztázza a pártok és a kormány nagyrészt ismeretlen és gyakran kiérleletlen és ellentmondásos álláspontjait. A kormány oldaláról Zentai László, a Fidesz népjóléti kabinetjének vezető titkára jött el, az ellenzék részéről pedig Simon Gábor országgyűlési képviselő (MSZP). Ők - az egymással való éles szembenállást kerülve - elmondták azt, amit el tudtak mondani. Más kérdés, hogy az igen aktív közönség ezt kevesellte, gyakran a kérdésekben is otthonosabban mozgott, több konkrét ismerete volt a helyzetről és összetevőiről. Tekintettel a témában publikált anyagaira, Szabadi Béla szakértőként meghívást kapott a vitára. Fel is szólalt az adósságról szóló legutóbbi írása (ld. alább) mentén. (Tévhitek, tévutak, kényszerpályák az adósságkezelésben és másutt.) A nyílt vitáról több mint kétórás vágatlan videó készült, ami bár szokatlanul hosszú, de érdekes és tanulságos. A jövő generációk számára feltétlenül kordokumentum. (Az időnként hallható háttérzaj a szomszéd teremből szűrődött át, ahol igen hangos marketing-megbeszélést folytattak.)

Újabb tervek a közgazdász szakma leértékelésére:
Azt mondják: a jövő elkezdődött. Miközben csak a múlt folytatódik.
Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra c. könyvemben már bemutattam a közgazdász szakma sajnálatos leértékelését és hogy ez mekkora károkat okoz mindnyájunknak. Azzal is, hogy a közgazdász munkakörök nagy részét más szakmák képviselői lepték el: jogászok, földrajztanárok, teológusok, gyermek- és csecsemőorvosok, atomfizikusok, politológusok, mérnökök, agrármérnökök, történészek és mások, ezzel elfedve túltermelésüket.

Az állami vezetés régóta nem érti: a gazdaság rendbetétele felkészült közgazdászokat igényelne, akik hasznosíthatnák azokat az ismereteket, amelyeket több éven át az egyetemeken szereztek. (Nem is várható el tőle, hogy megértse, hiszen meg kell nézni, kik a kormány tagjai és kik a stratégák.) Nem vitás, a közgazdasági képzésben átadott ismereteknek működőképesnek kell(ene) lenniük és e téren rengeteg a teendő. A megoldás csak az oktatás minőségének javítása lehet, nem pedig a legrangosabb intézmény bezárása.

UPC: keresem az okot. Harmadik levél Szalay Annamáriának:
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tevékenységének egyik fele a távközlés felügyelete. Hogy szerencsés-e, hogy a távközlés műszaki és szolgáltatási kérdései is ide vannak telepítve, nem hiszem. A fogyasztók ugyanis teljesen ki vannak szolgáltatva a cégeknek (ne szépítsük: az itt működő monopóliumoknak), különösen az egészen gátlástalan UPC DTH S. a. r. l.-nek, rengeteg anomáliát kell elszenvedniük az elégtétel és a korrekció reménye nélkül. Mivel beadványommal és két levelemmel sem tudtam arra rábírni a hatóságot, hogy lássa el feladatát, egy harmadik levelet is írtam Szalay Annamáriának. Ebben rákérdeztem: lehet-e szerepe a kérdéskörrel megbízott helyettese esetleges összeférhetetlenségnek ebben a mozdulatlanságban. Ha nem lenne, akkor sem örülhetünk, hiszen más okokat - hiszen nem lehet jó ok - sem lehet elfogadni. Például a szakmai alkalmasság esetleges hiányát, vagy az állam mutyizását a jogszabályokat megsértő céggel, cégekkel. Nem arról van-e szó, hogy a jogtalan extraprofit miatt kivetett válságadót ilyen formán is átháríthatnák a fogyasztókra.

Szalay Annamáriától választ sem kaptam, előremozdulásról sem tudok. A hatóság egyik tisztségviselője szerint nem kellene a közvéleménnyel megosztanom helytelennek minősített következtetéseimet. Én viszont csak kérdéseket teszek fel, ami nyilván másokat is érdekel. Nyilván az érdemi válasz is érdekelné a megkárosított és tehetetlen ügyfeleket. A levelet alább olvashatják.

Tévhitek, tévutak, kényszerpályák az adósságkezelésben és másutt. Sámánok és cenzorok, sőt sámán-cenzorok:
A rossz, eredménytelen, sehova nem vezető gazdaságpolitikai gyakorlatok csak úgy tudtak fennmaradni és még inkább kizárólagossá válni, hogy a gazdaságirányításban, a kutatásban, a (pénzügyi) "elemzők" között, a nagyvállalkozói körben és a médiában olyan meghatározó véleményformálók, valóságos "sámánok" vannak, akik nem a valóságban mozognak, hanem feltételezésekkel, be nem igazolódott klisékkel vagy akár szólamokkal operálnak.

Képviselik és minden eszközzel konzerválják a - többszörösen eredménytelennek bizonyult, de mégis mindeddig lényegében mozdíthatatlan - "főirányt". E feltételezések, tévhitek heves védelmét ők maguk a köz érdekeivel szokták magyarázni, valójában azonban éppen azzal ellentétesen lépnek fel, csoportérdekeket szolgálnak ki. A hangadók nem ritkán cenzori szerepet is betöltenek, ennek ellenére közülük kerültek ki azok, akik a médiatörvény ellen, a véleményszabadság és a sajtószabadság "megtartásáért" a leghangosabban ágáltak és ágálnak.

A benzinár alakulása mint a kormányzati alkalmasság tükre:
A benzin ára most a líbiai lázongásra hivatkozva emelkedik, bár onnan egy csepp olajat nem importálunk. Mégis a "szakértők" éppen Líbia miatt a közeljövőre 400 forintos árat jósolnak. Máskor mással magyarázzák az áremelkedést, ami hetek óta szinte folyamatos.

A spekulációk ellen, amelyek az üzemanyagárakat is folyamatosan célba veszik, a kormánynak fel kellene lépnie. Ez kötelessége lenne és megvannak erre az eszközei, amelyek csak neki vannak. De nem lép fel, sőt feladata ellátására hajlandóságot sem mutat. Az ellenzék pedig nem szorítja rá, nem készteti adekvát cselekvésre. A média (az ellenzéki is) az összefüggések ismerete nélkül, panelek alapján előre igazat ad a kormánynak, sőt a hibás irányba terelgeti. Egy újabb kényszerpályaként beállított tévútról beszélhetünk. Milyen érdekek és adottságok miatt nem lép az Orbán-kormány és mit kellene tennie?

Szükség volt-e kormányváltásra? (Levelek Szalai Annamáriának a UPC DTH S. a. r. l. anomáliáiról):
A kérdés - szükség volt-e kormányváltásra? - költőinek tűnhet, bár nem az. Nyilvánvaló, ami volt: folytathatatlan. Mégis lényegét tekintve hasonló folytatódik, de a kétharmad birtokában még öntudatosabban és erőszakosabban, a gazdasági kormányzás "még alkalmasabb" vezetőivel. (Ld. Ki kicsoda a gazdaságirányításban. És kik a stratégák?)

A lakosság, a gazdálkodók háromnegyed év elteltével úgy érezhetik: cseberből vederbe kerültek, vagy még oda sem. Ezt példázzák a monopóliumok tevékenységének növekvő anomáliai és az ellenőrző hatóságok elfogadhatatlan magatartása. Jó esetben "csak" közömbösek a fogyasztók kiszolgáltatottsága és megkopasztása iránt.
A viszonyok romlását és az állami intézmények alkalmatlanságát példázza az a büntetőjogba is ütköző stílus, amivel a műholdas szolgáltatásra - az új kormány megalakulásával nagyjából egy időben - létrehozott UPC S. a. r. l. merészel fellépni.

A kritikáról:
Ha valaki ma (vagy inkább mostanság) bírálja a kormányt, annak okát a bírálat lényegén kívül találják meg. Az illető, a bíráló vagy sértett ember (magyarán elfogult), vagy fel akarják használni ellenoldalról. Az is lehet, hogy beteg (sőt valószínű), vagy ez is, az is, akár amaz is. Vagy hogy személyes félelmei vannak. (Sok embernek persze lehetnek.)
Aminek a kritika lényegéhez (tartalmához), ismétlem, semmi köze. A kritikát a szabadon szárnyaló véleménnyel azonosítják, aminek nem lenne köze a tényekhez, a tényeken pedig "átsiklanak" (elhallgatják) vagy letagadják. (Ld. pl. a forint megrendítése.)
Csak az nem jut eszükbe, érthetően, de nagyon szánalmasan az ordító ellenérdekeltség és elfogultság miatt, hogy annak, aki látja, hogy hova vezet az, amit képviselnek, kötelessége szólni: Meztelen a király! És nem feltétlenül örömében teszi, hiszen az ordító tömeggel szemben áll ki. És nyilván emiatt lehet félnivalója.

Meglepetések és elpuskázott lehetőségek. Volt-e, lesz-e sajtószabadság?
Több, önmagát "nagy teoretikusnak" tartó tényezőtől eltérően nem voltam és nem vagyok meglepve attól, mit hozott a kormányváltás, attól sem, hogy a Fidesz teljesen felkészületlenül jutott kétharmados többség birtokába.

Ezzel a múlt rossz folyamatai felerősödtek, mert az ismerethiány és alkalmatlanság azzal a rendkívüli "bátorsággal" találkozhatott, amit a kétharmad adott e pártnak. A tudatlanság eleve merésszé tehet, hiszen - ha érdekelnék is a következmények - nem fogja fel azokat. Ha ez önkorlátozás nélküli túlhatalommal párosul, ez a legrosszabb kombináció. Nem lehet megállítani a mégoly buta ötletek kivitelezését sem. A munka világa helyett a mesék világát viszont ismerhetik, mert úgy irányítják az országot, ahogy a mesében, igaz ott a király eleve mindenhez ért és nincsenek bonyolult ügyek és szerteágazó következmények.

Elmaradt rendszerváltás: túltengő monopóliumok. A UPC DTH S. a. r. l. - az "afrikai jövő" állatorvosi lova:
Költségcsökkentés helyett lett válságadó: nem a fogyasztóknak juttatják vissza, ami nekik járna. E kérdésekről cikket írtam 2010 októberében (ld. alább), a válságadók bejelentésével egy időben. Az egybeesés nem kedvezett a megértésnek, az ellenzéki politika és a vele menetelő sajtó nem a magyar állampolgárokat védte, hanem a monopóliumokat. Jogosnak tartották, ha áthárítják az adót a fogyasztókra, azzal riogattak, hogy az óriáscégek kivonulnak. Mi lesz velünk akkor? - tette fel a kérdést újra és újra egy délutáni rádióműsor beszélgető riportere. Hiszen ezek a cégek képviselték nálunk a termelési, szolgáltatási kultúrát! - adott számot arról, hogy fogalma nincs, minek vannak kitéve a fogyasztók. A monopóliumok előbb örültek, hogy extraprofitjuknak csak egy részét veszik el, aztán elkezdtek morfondírozni és a legváltozatosabb módszerekkel kezdték visszaszerezni azt, amit elvontak tőlük. Az ügyfélkapcsolatokban is durvább módon léptek fel.

A UPC Kft.-ből ez év februárjában alakított fantomcég, a UPC DTH S. a. r. l. úgy lép fel, ahogy egy afrikai gyarmaton sem szokás. Egyszerűen elveszi (ellopja, elcsalja) azt, amit csak tud. Hogy milyen módszerekkel és milyen bűncselekményeket is megvalósítva, erről szól az a beadvány, amit alább ugyancsak olvashatnak. Eredetileg a UPC központjának írtam volna levelet, de onnan is a magyar ügyfélszolgálat kapja meg. Ezért a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz fordultam: mi folyik itt?
Kérem olvasóimat, hogy hasonló tapasztalataikat írják meg, hogy az ilyen magatartás oda kerüljön, ahova való.

Megalapozott fordulat vagy öncélú és szóvirágos fosztogatás? Sarcpolitika: "határozottan" és újszerű köntösben:
A kérdés, ha átlátható (transzparens), szakszerűbb és kevésbé elfogult világban élnénk, költői lenne. De nem abban élünk, az eredendő zavarosságot tovább fokozza a lényeg szándékos elfedése, a "habverés", amitől még a felszín sem jól látszik. Az értékelést egyébként is deformálják azok a szélsőséges elfogultságok, amelyek a nagyon megosztott társadalmat általában jellemzik. És a reálgazdasági ismeretek "ehhez illeszkedő" sajnálatos leértékelődése, valamint az "olcsó" panelek kényelme.

Pedig helyzetfeltárásra, a problémákkal való szembenézésre és új szemléletre van szükség, hogy kikerüljünk több évtizedes gondjaink szorításából. Minderről az utóbbi hónapokban nem egyszer írtam honlapomon, könyvem jelent meg, cikkek az országos sajtóban. Most tehát nem a részletekre, hanem néhány fontos összefüggésre összpontosítanék.

A túlfogyasztás túlélő mítosza. Matolcsytól Matolcsyig:
A Fordulat és reform című munkát a rendszerváltás alapművének szokták tekinteni, holott inkább "koradogmatikus" fogyasztásellenes álláspontot, főleg gyakorlatot tükröz. Az igazsághoz tartozik, hogy a sztálini időkben sem vállalták ezt az attitűdöt, hangsúlyozottan ideiglenesnek, a két világrendszer harcából következőnek tartották. Soha nem adták fel azt a tételt, hogy a termelés célja a lakosság szükségleteinek minél teljesebb kielégítése.

A sors iróniája, hogy a fogyasztáscsökkentést szokták receptként felírni a pénzügyi világszervezetek a bajba jutott feltörekvő országoknak gazdaságuk szanálására. Holott alacsony a fogyasztásuk és lenne más mód a szanálásra. Gátlástalanul érvényesítik e bankok is a követelést, bármi áron, az adósnak akár a legnagyobb kárt is okozva, de "biztosan" be kell hajtani a tartozást. Elég ritka viszont, ha valaki saját honfitársainak kínálja ezt a perspektívát.

Válságadók: de mi helyett? Egy újabb tévút nyílik:
A válságadókkal a kormány akarva-akaratlanul megtéveszti a közvéleményt: az intézkedések lényegét és a következményeket tekintve is. A könyvelői válságkezelés folytatódik: "ha innen ennyit elveszek, ott annyival több lesz" okoskodással. De a valóságban ez soha nincs így, hiszen a gazdaságban folyamatok és kölcsönhatások vannak. A kötelező hatásvizsgálatok elmaradnak, még a kiinduló helyzet körbejárása is, sok minden és főleg a lényeg rejtve marad, ami valóságos táptalaja a félreértéseknek és félremagyarázásoknak, félrevivő tematizálásnak. Mindkét oldalon.

A nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György látnivalóan nincs tisztában - fogyasztóként sem - a monopóliumok szabályozásának állapotával: a távközlésben gyilkos versenyről beszél. A törvényjavaslatot néhány óra alatt "ütik össze", saccolják meg az adómértékeket. Erőből viszik át, megkerülik az érdekvédelmi szervezetekkel és a parlamenti bizottságokban az egyeztetést, a kormány javaslatát (ezúttal is) önálló képviselői indítványként terjesztik elő. (Lehet, hogy a konstrukció összetevőit nem látják át?) Ezzel további spekulációkat indítanak el. De valójában miről is van szó? Mit tesznek és milyen áron?

Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT). Megoldás vagy paraván?
2010. július 28-án, a budapesti Marriott Szállóban, a miniszterelnök közreműködésével megtörtént az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) meghirdetése. Ha korábban nem is volt tudható, hogyan és mikor megy végbe, az eseményre mindenképpen számítani kellett. Mégis sokakat felkészületlenül ért, meglepetést keltett, dermedtséget és zavarodottságot okozott. Elmaradtak az érdemi reakciók, nem válaszolódtak meg olyan fontos kérdések, amelyek sokakban megfogalmazódhattak.

A hallgatás a kormánynak kedvez, úgy tűnhet, mintha csattanósan cáfolta volna, hogy nincs cselekvési programja és működőképes alternatívája. Hitelesítheti az utóbbi két hónap rögtönzéseit, ellentmondásait és kárait (például a forint árfolyamának romlását), az IMF-tárgyalásokra való felkészültségét, elterelheti a figyelmet egy bizonyos kedvezményezett nagyvállalkozói körről és seregnyi megoldatlan gazdasági és társadalmi problémáról, főleg pedig a rendszerváltás befejezetlenségéről.

Bolgár György: helyes-e az, ha Szabadi Béla publikál a legnagyobb lapban? (1. és 2. rész):
2010. augusztus 5-én jelent meg Szabadi Béla cikke (Fordulat és reform?) Bolgár György még aznap feltette a kérdést a Klubrádióban, a Megbeszéljük című műsorban: "helyes-e, ha a legnagyobb magyar napilap ekkora véleménycikket közöl tőle? Vagy miért is ne?" A beszélgetésre Szabadi Bélával másnap, augusztus 6-án került sor.
A vita hátteréül szolgáló cikk a honlapról is letölthető.

A videón (slide show-n) látható: Bolgár György, a Klubrádió műsorvezetője és Szabadi Béla fényképei

A beszélgetésben szerepel, illetve róla említés történik: Bolgár György műsorvezető, Szabadi Béla, az FVM volt államtitkára, egy véleménycikk írója; Klubrádió; gazdaság; program; stratégia; Széchenyi Terv; Új Széchenyi Terv Legújabb Széchenyi Terv); Gazdaságkutató Intézet; Népszabadság; fordulat; reform; leértékelés; érdekek; 29 lépés; az Orbán-kormány és elődei; politika; igazságszolgáltatás; sajtó; közvélemény; olvasók; tényleges valóság; virtuális élet; múlt; jelen; jövő stb.

A könyvbemutató apropóján. Tovább a tévúton. Még mindig alternatíva nélkül:
Előrebocsátom, hogy a cikk számára mottóul választott két kívánságpár közül az egyik nem valósulhatott meg, a másik pedig ilyen módon (ahogy képzelik) nem valósulhat meg.
A Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra bemutatójának külön érdekességet adott, hogy már hetekkel ezelőtt felállt az Orbán-kormány. Így arra is lehetőség nyílik, hogy a kötet bizonyos megállapításait szembesítsük az utóbbi hetek fejleményeivel. A legújabb események, köztük a 29 pontban megfogalmazott intézkedéscsomag és egyes más intézkedések tükrében megítéljük, beigazolódni látszik-e az, amire a szerző ismeretei és a korábbi Orbán-kormányban szerzett személyes tapasztalatai alapján számított. Mindenekelőtt az, hogy tovább vezetik-e a társadalmat a kényszerpályáknak kikiáltott tévutakon, vagy mégis - ami az előzmények után meglepő lenne - pozitív fordulat jeleit láthatjuk.

A Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra bemutatójáról:
2010. június 17-én 16 és 18 óra között került sor a Récsei Centerben a Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra c. könyv bemutatójára. A meghívóval együtt a honlapra is felkerült "A könyvbemutatóhoz" című anyag (ld. alább), ami a fülszövegnél bővebb terjedelemben foglalja össze a kötet jellegzetességeit és helyezi el a "Kényszerpályák"-at a gazdasági és politikai kiadványok között. (A kötet két pillére ugyanis a gazdaság és a politika.)

A könyvbemutatót Dr. Martinkó Károly író, újságíró nyitotta meg (ő volt az egyetlen megjelent újságíró); felvezetőjében megállapította, hogy a 320 oldalas kötetben gyakorlatilag minden benne van, ami ma valóban érdekes és igazán fontos lehet. A könyv szerzője, Dr. Szabadi Béla e megállapításra is támaszkodva előadásában példaszerűen bemutatta, mi mindenre is ad választ a könyv: a fülszövegben megjelölteken kívül is.
Czike László neves közgazdász és közíró véleményének felolvasásával pedig (ő akadályoztatása miatt nem tudott személyesen részt venni) Szabadi Béla azt érzékeltette, mi mindent lehet még ezenfelül is a kiadványról és szerzőjéről elmondani. Például azt, hogy mi mindenben tér el Bogár László és Drábik János, illetve Szabadi Béla helyzetértékelése és válaszai, bár a rendszerváltás alapvető kudarcában egyetértenek. (Czike László és egy olvasó, Nagy Mátyás írásba foglalt véleményét alább olvashatják.)

Szemléletváltás helyett a régi nézeteket veszik elő. Megint előhúzták a forintleértékelést:
Most a görög válság és az euró kapcsán húzták elő, ami állítólag arra hívta fel a figyelmet, hogy az euró kifejezetten előnytelen a kevésbé fejlett országoknak, mert megfosztja őket egy olyan alapvető eszköztől, ami a tankönyvekben is szerepel. Ez a forintleértékelés lenne, amivel - e módszer mai népszerűsítői szerint - Magyarországnak élnie kellene, de nem teheti, mert ez ellentétes lenne a devizahitelesek érdekeivel. Ezt oldaná fel a devizahitelek forinthitelekké való átállítása, ami szabad folyást adna a leértékelésnek. A devizahitelek átalakítását a nemsokára hivatalba lépő kormány a legsürgetőbb teendők között tartja számon: e ponton - ha más indíttatásból is - a nézetek találkoznak.

Az, aki ezt egyre hangosabban képviseli egy politikai profilú "kereskedelmi" rádió nyájas műsorvezetőjénél, az ő buzgó helyeslése mellett indította kampányát. Mondhatni, annak köpönyegéből bújt ki, de ma már a televíziókban és a lapokban is képviseli ezt. És egyre sűrűbben és zajosabban. Ahogy ő jellemzi önmagát: "magányos farkasként". Pedig nézete nemigen tér el Bokros Lajosétól és Medgyessy Péterétől, miközben már évtizedek óta a tankönyvek sem fogalmaznak úgy, ahogy a nyilatkozó és szakmai elődei. Sokan már évtizedekkel ezelőtt látták a lehetséges hátulütőket és felhívták a figyelmet arra, hogy a konkrét összefüggésektől függően a nemzeti valuta leértékelése nem feltétlenül jár pozitív mérleggel, sőt bumerángként üthet vissza.
A néhány hete megjelent könyvemben (Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra) alaposan körbejártam az előbbi kérdéseket is: hogyan lett a leértékelési tévútból - a tények és az összefüggések hibás beállításával, a tapasztalatok negligálásával - kényszerpálya. Az élet tovább is "írja" a történetet, annyiban mindenképpen, hogy folyamatosan újabb példákkal támasztja alá a kötet megállapításait. Azt is, hogy nincs kidolgozott alternatíva, hogy a gazdasági gondok összefüggő, rendszerszerű megközelítését még mindig meg akarják kerülni. Felkészületlenségből és direkt hatalmi érdekből.

Levelek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek (2007. december, 2008. július):
Ezúttal a gazdaságpolitikai témájú levelekről essék szó. Két hete jelent meg a Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra című új kötetem. Ennek ún. fülszövegében olvasható, hogy a könyvet az élet is írta; persze nemcsak annyiban, hogy a legújabb aktualitások sem hiányoznak, hanem mert igyekeztem feltételezések helyett a kérdések minél szélesebb körére - ha addig nem lettek volna - konkrét tapasztalatokat szerezni vagy azokat bővíteni.

Amikor Magyarország miniszterelnökéhez fordultam gazdaságpolitikai témában, a válaszokból, de még azok elmaradásából is következtetni tudtam, bizonyságot szereztem, a reakciók vagy azok elmaradása sok mindenben megerősített. Hiszen így vagy úgy megnyilvánult. Például abban, hogy tudatosan rekesztik-e ki egy alternatíva lehetőségét is. Hogy érdemi kormányzás helyett pótcselekvéseket végeznek, nem törődve a sejthető következményekkel. Egyúttal dokumentáltam, hogy a gazdaságpolitikai tárgyú levelekben már évekkel korábban figyelmeztettem a veszélyre és sajnos az élet engem igazolt.
- Miért írsz Gyurcsány Ferencnek? - kérdezték sokan ismerőseim közül. - Mit vársz tőle? Bizonyára nem is fog válaszolni. Megpróbáltam elmagyarázni, mi mindent várok. Általában nem értették.
A levelekre volt, amikor érkezett valamilyen reakció, volt, amikor nem. Volt, amikor felajánlották, hogy beajánlanak egykori kollegámnak, Vértes Andrásnak, aki a miniszterelnöki tanácsadást vezeti. Ezt nem tartottam elfogadhatónak véleményem kifejtésére és hasznosítására.
Most két jellemző levelet hozok nyilvánosságra (a másodikat és a hetediket). Felmerülhet, hogy ezzel esetleg ártanék a volt miniszterelnöknek vagy pártjának, amikor úgy is sok baja van. De hát azzal a "gazdaságpolitikával", amihez most is ragaszkodnak, nem lehet megújulni, de el lehet tűnni. Más gazdasági szemlélet és felkészültség, alternatíva hiányában a baloldal bukása vetíthető előre. A köz érdeke pedig mindenképpen a publikálás mellett szól.
A levelek az alábbi linkekre kattintva olvashatóak el.

Az elszámolás (leszámolás, számadás) és a jogrend:
Tapasztaljuk, hogy olyan állapotok alakultak ki az országban (a gazdaságban, a politikában és másutt), amelyek elfogadhatatlanok, egyre kevésbé elviselhetőek. Hogy mi e helyzet oka, azzal alig foglalkoznak, pedig régóta ez lenne az igazán érdekes és lényeges kérdés, ezzel ugyanis esély nyílhatott volna a negatív folyamatok megállítására, visszafordítására. Már amennyiben ez a hatalom érdekében állt volna, illetve állna.

A helyzet feltárásának - ha ez lenne a cél - része lehet a számonkérés, a felelősök elszámoltatása, felelősségre vonása. Ennek nyilván akkor van értelme, ha a valóságnak megfelelő, a tényállást teljesen feltáró, a valódi felelősökre és felelősségre (annak teljes körére) kiterjedő eljárást jelent. Ha létezik a törvény előtti egyenlőség. Ha tehát betartják a jogállamiság normáit, beleértve a védekezés jogát és értelmét, ami viszont - sokaknak úgy tűnhet - fékezheti, sőt akár meg is akadályozhatja a számonkérést. Az elmúlt évtizedekben viszont tudomásul vették a "pozitív diszkriminációt", illetve azokat a feltételezhető alkukat, amelyek e mögött állhattak. Sokan elkerülték ugyanis a bíróságot, de még a meggyanúsítást is. - Legalább azok maradjanak a körben, akik oda kerültek - hangzik a vélekedés.

Demszky Gábor a Hálóban és a Bilincs és pórázban:
Demszky Gábor húsz éve van (majdnem azt írtam, hogy áll) a főváros élén, egyedülálló helyismerettel és "kapcsolati tőkével" kell rendelkeznie. Ez különben nem feltétlenül előny a társadalom, a közösség, a budapestiek számára. Az összefonódások és a túlzott "megmelegedés" elkerülése vagy legalább gyengítése érdekében szokták több magas funkciónál kizárni a hosszú regnálás lehetőségét. A főpolgármesteri funkció még nem ilyen, pedig Budapest jelentősége, ha költségvetésével mérjük, nagyobb egy nagy minisztériuménál. (Már 2009-ben meghaladta a főváros költségvetésének kiadási főösszege az ötszázmilliárd forintot.) El kellene végre gondolkodni a lehetséges időtartam korlátozásán, mondjuk két ciklusra való limitálásán. Akkor is, ha a főpolgármesternek jó lenne teljesítménye.

Könyveimben nem kis terjedelemben foglalkozom Demszky Gábor szerepléseivel és felvállalt szerepével, "fordulataival" az Orbán-kormány idején, illetve néhány évvel később. Tanulságosnak és érdekesnek tűnik ezek újraolvasása, közelebb jutunk ahhoz, amit udvariasan "Demszky-jelenségnek" nevezhetünk.
Néhány szemelvényt adok közre, a továbbiak is érdekesek, ezek oldalszámait közlöm. Egyúttal emlékeztetek arra, hogy a két könyvben sok száz közéleti szereplőről olvashatnak: nevesített formában. Mindkét kiadványhoz tartozik névmutató (a Háló - Két leszámolás esetében ez nem a könyv része, a honlapról tölthető le). Mindkét munka kézikönyvként forgatható.

Tévutakból kényszerpályák:
Beszélgetés Szabadi Béla harmadik könyvéről: Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra. Mi az oka annak, hogy 20 éve körbevezetik a lakosságot a sűrű, sötét erdőben? Hogy a legjobb helyzetben volt ország a leggyengébb teljesítményt nyújtja? Eközben konkurenseink korszakokat léptek előre. Nincs semmilyen koncepció, elgondolás. A fejlődés kerékkötője az új osztály. Más szemlélettel gyors lenne a kibontakozás. Mire (kire) megy el a pénz? Egyre több a milliárdos. Mit tenne velük a Papa. Nem volt rendszerváltás.

A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó.

A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), kényszerpályák, tévutak, nomenklatúra, rablógazdálkodás, pazarlás, autópályák, büszkeség, konstrukció stb.

Mi védi Demszkyt? Az új nomenklatúra:
Folytatódik a beszélgetés Szabadi Béla új könyvéről: Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra. A sajnálatos helyzet és a változtatás elmaradásának oka: az elit felkészületlensége és érdekei. Normativitás helyett kézi vezérlés. A BKV-nál nem elszigetelt gyakorlat folyik. Mi védi Demszky Gábort, miért marad a helyén? Mesterházy Ernő és a Fradi létesítményei. Összefonódások, egy elit van. A remények viszonylagossága.

A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó.

A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), Demszky Gábor, Budapest 20 éve regnáló főpolgármestere, Mesterházy Ernő, Demszky barátja, a Ferencváros, Deutsch Tamás, volt sportminiszter (1999-2002), ISM, Tarlós István, a fővárosi Fidesz-frakcióvezető, főpolgármester-jelölt, Orbán Viktor volt és leendő miniszterelnök, a Fidesz elnöke, Róna Péter közgazdász, Jobbik, Budapest TV, MTV, takarítás, sportlétesítmény, hatalmi viszonyok, szemlélet, nemzeti fejlesztési terv, stb.

SZDSZ vagy SZDB?
Mi jut eszünkbe az állapotokat látva az SZDSZ-ről? A szabad demokrata ballaszt. Hogyan, kik által jutott ide az ország? A főváros a gazdálkodás állatorvosi lova.
Akik beszélgetnek: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Légmán Imre ügyvéd, Sándor István (a Papa).

A videón látható: Légmán Imre ügyvéd, Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó.

A beszélgetésben szerepel: Légmán Imre ügyvéd, Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), Demszky Gábor főpolgármester, SZDSZ, SZDB, korrupció, ámokfutás, álszakértők, szabad demokrata ballaszt stb.

Személyiségi jogsértések: bírósági ítéletek:
Egyértelmű ügyekben is pert kell indítani, nyugodtan átlép a sajtó a törvényeken. Például a bilincses képeknél vagy a nyilvánvaló rágalmazásoknál. Ez is bizonyítja a "véleményalkotó értelmiség" gyenge színvonalát. Két jogerősen lezárult győztes per, amiben a jogsértést megállapították, de nincs igazi elégtétel és a kárral összhangban levő kártérítés. Megállapították a képmással való visszaélést, az emberi méltóság megsértését, az emberi becsület megsértését. A sajtó szembeszegülése a bíróság ítéleteivel.

A videón látható: Légmán Imre ügyvéd, Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó.

A beszélgetésben szerepel: Légmán Imre ügyvéd, Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), TV2, lap, televízió, emberi méltóság, becsület, képmással való visszaélés, elégtétel, sajtó, hatalmi ág, anyagi helyzet stb.

Lejárató kampány. Ki rendeli meg?
Szabadi Bélánál példátlan lejáratás folyt: éveken át és szinte minden nap, ezzel is nyomást gyakoroltak a bíróságra. Bilincses képek mutogatása: még évekkel az események után is. Személyiségi jogi perben elmarasztaltak két sajtóorgánumot és megállapították, hogy Szabadi Bélánál nem merült fel egyéni haszonszerzés. Milliárdos hiány helyett több mint 45 milliárd forint anyagi előny következett be. Papa: ki rendeli meg a bilincses vezetgetést? A pártállam öröksége.

A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó.

A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), ügyész, bíró, pártállam, örökség, igazságszolgáltatás, félelem.

Ötezer forint. És ami még mögötte van:
2009. november 1-jén felhívtam honlapom olvasóinak figyelmét, minden héten és már sokadik alkalommal érdekes közéleti műsorban láthatnak. Most viszont arról kell tájékoztatást adnom, hogy hetek óta nem azt a műsort találják a megadott időben, amit tájékoztatásom alapján keresnének. November 4-én, 11-én és 18-án még adásba kerültünk. November 23-án, két nappal a következő megjelenés előtt a tulajdonos nevében egy titkárnő hívta fel a műsorvezetőt és közölte (helyette), hogy december közepéig szüneteltetik a műsort. Úgy állította be, mintha esetleg még folytatódhatna; talán azért, hogy ne legyen belőle konfliktus. "Kötelezettséget vállalt", hogy a műsorvezető még karácsony előtt megkapja elmaradt honoráriumát: a hat (!) fellépés után járó és eddig elmaradt 30 ezer forintját.

Nem valószínű ugyanakkor, hogy az ötezer forint "megtakarítása" lenne a magyarázat, meg is ismételhetnék műsorait, de helyette máséval, egy rendőrségi médiafelelősével teszik ugyanezt: Martinkó Károly műsoridejében. (Elég "szokatlan" még a mai viszonyok között is, hogy egy testület önmaga munkájáról készít műsort egy kereskedelmi televízióban, és az válik kizárólagossá.)

Levél az országgyűlési képviselőknek és a kormány tagjainak (2009. október 2.):
Több mint nyolc éve a politikai érdekek és manipulációk nagyrészt kizárják személyemet a közgazdasági munkából és a véleményalkotásból. A nyílt levél formáját azért választottam, mert 20 éves makrogazdasági kutatói és elemzői, tanácsadói, programalkotói tevékenység, valamint kevésbé hosszú, de igen tartalmas vállalatvezetői, minisztériumi, kormánytagkénti, képviselői stb. munka, tapasztalatok és ismeretek alapján fel kell hívnom figyelmüket: a rossz úton járnak! Ez pedig a társadalom számára további hatalmas károkat és veszteségeket okoz(hat). Sokkal nagyobb a tét, semmint kizárólag pártszimpátia vagy valamely, a párthoz tartozó személy vonzereje, "karizmája" dönthetne a választásokon a gazdaságpolitikáról. Még most sem, amikor a jövő szempontjából és az ország számára e téren sincs igazi "választék". Egyik sem kínál reális kiutat, ami a hatalom megszerzését öncélúvá és a társadalom érdekével ellentétessé teheti. (Ezt és a további megállapításokat a csatolt anyagban fejtem ki és támasztom alá.)

Gazdaságpolitikai alternatíva nélkül. (3. rész) Mi mindenről kell szólnia az alternatív programnak?
Mi van a programként megjelenő anyagokban, és ezek mire jók? Miért ilyenek, mi mindenről kellene szólnia egy működőképes alternatívának? Például a termőföldről.
A pártok és az állam azokat a feladatokat különösen nem kerülheti meg, amelyeknél a változtatás lehetősége már csak rövid ideig áll fenn. Ilyen a külföldiek földtulajdonszerzésének a kérdése, ami az Orbán-, majd a Medgyessy-kormány idején olyan EU-megállapodással és szabályozással zárult, ami súlyos károkat és veszteségeket okoz a magyar mezőgazdaságnak.
Nem mindegy, hogy az árkülönbözetet, ami évekkel ezelőtt 25 ezermilliárd forint (!) volt, ki teszi zsebre: a magyar termelők vagy a külföldiek. Kiszorulhatnak a magyarok a mezőgazdasági termelésből, ami a komparatív előnyök folytán is arra lenne "ítélve", hogy húzóágazat legyen. Kiszorulhatnak a támogatásokból is. A kérdés rendezését tekintve alig maradt idő, szó szerint a 24. órában vagyunk.

A magyar kormánypolitika nem a súlyán kezelte és kezeli a kérdést. Orbán Viktor miniszterelnök nem az agrártárcát, hanem a külügyet bízta meg a magyar álláspont kidolgozásával és képviseletével, az FVM tájékoztatást is alig kapott. Nem vették jó néven a kormányban az FVM vezetésének határozott álláspontját, miszerint belátható időn belül nem szabad megengedni a külföldiek termőföldvásárlását, ez a két felső vezető elmozdításában biztosan meghatározó szerepet játszott.
Négy dátum fejezi ki az összefüggéseket: 2000. szeptember, 2000. november, 2001. február és 2001. június 19-e.

Gazdaságpolitikai alternatíva nélkül. (2. rész) Az alternatíva reménytelensége:
A rendszerváltásnak több célja is volt, sajnálatos, hogy azóta mindegyiket, néhányat szinte azonnal mintha "elfelejtettek" volna. Ma sok tekintetben ott tartunk, vagy még ott sem, ahol a feltételezett rendszerváltás küszöbén voltunk.

Alternatívát akartunk. Az egyik cél a tartós és fenntartható, hatékony és gyors ütemű gazdasági növekedés, ami belátható időn belül megteremti Európa közepén az európai körülményeket és fejlettséget, az évtizedek óta elhalasztott igények kielégítését, és megőrzi a foglalkoztatottság nagyjából hasonló színvonalát, teret ad a szabad vállalkozásoknak. Megfelelő ütemű és minőségű növekedés nélkül nem lehetett - ma sem lehet - a társadalom és a gazdaság rengeteg problémáját megoldani, újabbak keletkezését megakadályozni, a lakosság számára az emberhez méltó élet feltételeit biztosítani. A kihívásokra reagálni, rendkívüli helyzetekre (pl. világgazdaság válság) tartalékokkal rendelkezni és így a manőverezés teljes repertoárját felhasználni. A recessziót minimalizálni.

Gazdaságpolitikai alternatíva nélkül. (1. rész) Miért nincs? És miért nem lehet?
Idén húszéves az ún. rendszerváltás. Ezt az évfordulót a sokadik gazdasági válsággal köszönthetjük, sőt azzal, hogy a gazdaság működőképességének határára és a csőd közelébe került. A megrázkódtatások ismétlődése és erősödése is arra utal, hogy súlyos gondok vannak a gazdaságpolitikával, a kormányzás színvonalával, hozzáértésével, felismeréseivel és szemléletével, és magával a végig nem vitt rendszerváltással.
Hogy a gyakorlat hosszú idő óta nem változik, sőt helyenként rosszabbodik, abban több tényezőnek is - egymással is összefüggő, egymást erősítő - szerepe van. Ezek: 1.) a növekvő inkompetencia; 2.) egy rég túlhaladott, ám könnyen felfogható ("elsajátítható") és praktikusan alkalmazható liberális nézethez való ragaszkodás; 3.) az elfogadhatatlan gyakorlat fenntartásához fűződő hatalmi/politikai, klientúra-érdekek.
Szerepük nem csak passzív, aktív is: sokan és összehangoltan az eltérő szemléletet, tényleges alternatívát minden lehetséges módon igyekeznek kirekeszteni. Lehetőségét tagadják, létrejöttét akadályozzák, a sajtóból (tájékoztatásból) az erről folyó eszmecserét is kizárják. Vagy azt akarják alternatívának beállítani, ami nem az és így a kérdés súlytalanná válik. Ha mégis létrejönne az alternatíva és számolni kellene vele, lejáratják, a személyeket különösen, akik komplex elképzeléseikkel "zavarják" a hatalmi viszonyokat és "veszélyeztetik" kapcsolataikat.

Túszok és túszejtők:
A helyzetértékelő cikknek sok címe lehetne, de talán nem véletlen, hogy mégis éppen ezt választottam Ahol persze túszok vannak, ott túszejtőknek is kell lenniük. Ebben nincsen semmi rendkívüli. A megfordult szerepek annál érdekesebbek és jellegzetesebbek. A politika az utóbbi évtizedekben különösen nagy figyelmet fordít klientúrájának létrehozására, sőt ez a törekvés egyre erőteljesebb, láthatóan egyre több pénzt és lehetőséget kapnak azok, akiket lekötelezettjeivé kíván tenni.
A klientúrába bekerülni irigylésre méltó dolog, valósággal tülekednek a helyekért. A politika úgy gondolja, hogy olyanokat nyer meg magának, akiknek számíthat a segítségére és a kiállására. Ezzel addig nincs is baj, amíg legalább elfogadhatóan megy a párt, vagy a kormány szekere. Ha már nem, a klientúra feltételezett gazdája ellen fordul. De elég ehhez az is, ha a klientúra azt hiszi, hogy valamit veszíthet, ha továbbra is elkötelezett marad, akkor is így tesz. Önálló erőként lép a vagyona és a kapcsolatai révén, amelyhez nem kis részben a kormánypárt juttatta, destabilizáló tényező lesz. Kényszerít, alkukat köt, hálót sző. Politikát formál, amire a választók nem jogosították fel. Most éppen ilyen jeleket láthatunk.
Az ország szomorú helyzetének és szomorú közállapotainak sajnálatos jellegzetessége, hogy a politika haszonélvezői, holdudvara nem akarja hagyni a hibák kiigazítását. Akkor sem, ha az irányzat folytatásának csak bukás és az ország súlyos válsága lehet a következménye. A felelősség persze nem az övé.

Személyes érintettségből: nyílt levél a Helyi Téma szerkesztőségének (és Pozsgay Imrének):
A mai kormánypárti politikusok elszámoltatásának (pontosabban: börtönnel való fenyegetésének) kampányába a Helyi Téma is bekapcsolódott. Nem világos: konkrétan milyen minőségében kérdezték Pozsgay Imrét? Persze akármilyenben (volt kommunista, majd szocialista, aztán MDF-es politikusként és ma is - bár más fertályon - politizáló emberként, vagy jelenleg is, éltes kora ellenére politológiával foglalkozó, még hivatalban levő egyetemi tanárként) a kérdésekre tájékozottan kellene reagálnia. Semmiképpen nem lehetne eszköz a hangulatkeltésre, és vissza kellene utasítania, hogy bárkit eszközként használjanak fel: rajta, tehát Pozsgay Imrén keresztül. A riporter "ügyesen" belekevert mindabba, amit korábban az állami vagyon elherdálóiról mondott, ehhez is készségesen csatlakozott Pozsgay Imre.

A börtönről való sorozatos ellenzéki kijelentések ellenére a szocialisták vezetői és a kormánypárti sajtó általában úgy tesznek, mintha nem lenne ilyen veszély. Sőt nemcsak nyugtatgatják magukat, hanem belefojtják az aggódókba a szót. Rendszerint képtelenek kommunikációjukban különválasztani az elszámoltatást, amitől az félhet, akinek takargatnivalója van, a leszámolástól, amitől az félhet csak igazán, akinek nincs takargatnivalója, de rátették a célt. Olyan is tarthat, aki helyzetéből adódóan el sem követhette volna azt a bizonyos cselekményt. (Pl. nem volt vagyonkezelő, utólag "értelmezik" annak.)

Az író-olvasó találkozóról (2009. június 11.) És egy olvasói vélemény:
Ahogy meghirdettük, 2009. június 11-én 15.30-tól, a Budai Sport Hotelben író-olvasó találkozóra került sor; témája és apropója könyveim (A HÁLÓ - Két leszámolás, Bilincs és póráz - A Gyorskocsi utca) voltak. E kötetek az ún. Szabadi-ügy előkészítését és elindítását, a per szempontjából meghatározó előzetes letartóztatás hónapjait, viszonyait, a módszereket tárgyalják. Részben a személyes "élmények" alapján, természetesen le nem mondva a lehetséges dokumentálásról.
Úgy gondolom, és tapasztalatom szerint sokan osztják e véleményt: a könyvek ma is aktuálisak, sőt talán egyre inkább. Elolvasva őket egy kicsit bepillanthatunk a jövőbe. (Vannak tények, amelyek szerint ez a jövő már el is kezdődött.) Sokan elfogadják a megállapítást: a Szabadi-ügy volt a kezdete, origója az általános romlásnak, szétzüllésnek. Elkerülhetetlen e korszak megismerése, enélkül nem lehet helyes következtetésekre jutni. A kiutat tekintve sem.
Ismét beigazolódott, az embereket nagyon érdekli az, ami Szabadi Bélával, az Orbán-kormány tagjával történt. Nemcsak annak személyes vonatkozásai miatt, hanem elsősorban a szélesebb következmények, a sejthető háttere és a nyilvánvaló céljai miatt.
A megjelentek között a könyvek több szereplőjét is felfedezhettük. Így például Sándor István főnyomozót (a Papát), aki hasonló okból, hasonló tortúrán ment keresztül: lényegében ugyanazokban a hónapokban. Az ő életébe is "beleszólt" a politika, ahogy ez pl. a parlamenti vizsgálóbizottság előtti meghallgatásából, vagy őrizetbe vételének megválasztott idejéből is kitűnik.

A beszélgetést Dr. Martinkó Károly író, újságíró nyitotta meg, ő fogta össze a hozzászólásokat, tartotta mederben az élénk eszmecserét.
A könyveket a helyszínen meg lehetett vásárolni; többen a már kiolvasott köteteiket dedikáltatták.

Az egyik olvasó megírt véleménnyel érkezett, ami így kezdődik:
"Aki ért valamit a politikához, jártas az elmúlt 64 év hazai történelmében; az előtt nem lehet kétséges, hogy e két könyvben a Dr. Torgyán József vezette Kisgazdapártnak a FIDESZ részéről előre megtervezett felszámolása bontakozik ki: Dr. Szabadi Béla volt politikai államtitkár személyes meghurcolásán keresztül." A teljes szöveget alább olvashatják. Az eseményről aznap este beszámolt az ATV híradója.

A Magyar Hírlap és a miniszterelnöki bojkott. Áthallások és kriminalizálás:
Éveken át hiába próbáltam felhívni a figyelmet a Szabadi-ügy esetleges távlatos következményeire. Máris itt van egy: a miniszterelnöki bojkott kimondása (teljesen mindegy, hogy kérése, elrendelése), ami a Szabadi-ügyben hozott ítélet alapján durva minősítést kaphat, annak alapján hivatali visszaélés bűncselekményének gyanúját veti fel. (Ahogy más vezetők bizonyos korábbi megnyilvánulásai is.) Ugyanis nagyon hasonló, lényegében azonos a tényállás azzal, amit a Szabadi-ügyben, például a reklámszerződések vádpontjában a bíróságok felállítottak. E tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság Szabadi Bélát hivatali visszaélésért jogerősen elítélte.

Természetesen nemcsak ez hathat a jövőben sokak sorsára "negatívan", hanem a tényállás felállításának alkalmazott módja is. A Szabadi-perben - továbbra is ez a határozott véleményem - a tényállás helytelen és hiányos, ún. érdekelt tanúk vallomásaira épül, míg másokat kirekeszt, iratokat, dokumentumokat nem vesz figyelembe. Meghatározó törvényektől (pl. társasági törvény stb. előírásaitól) "eltekint", helytelen következtetéseket vesz alapul. Most azonban nem ez utóbbi sajnálatos körülménnyel, hanem főleg a tényállások - legalábbis a felszínen való - egybeesésével foglalkozom.

Állampolgári levél Dr. Szabadi Béla ügyében Dr. Szili Katalinhoz, a Magyar Országgyűlés elnökéhez (2009. január 27.):
Nagy Mátyás, aki az állampolgári levelet írta, annak idején ügyemen érzett felháborodásában kereste velem a kapcsolatot, azóta időnként e-mailen kicseréljük gondolatainkat.
Most Szili Katalinnak írt és felhatalmazott, hogy honlapomra tegyem fel, és közérdekű tartalma miatt nyílt levélként adjam közre. Kiállását és igazságérzetét nagyra értékelem, összefogott véleményét igen értékesnek tartom. Sokak gondolatait fogalmazza meg a koncepciós perről, okairól, a kádári korszakhoz képest szinte nem változott igazságszolgáltatásról és a politikai elit elfogadhatatlan magatartásáról. Minderről röviden, tömören és plasztikusan ír, ráadásul úgy, hogy szinte teljes képet ad a témáról és összefüggéseiről.

Igen Tisztelt Elnök Asszony!
Nem tudom az ügy pontos részleteit, de azt igen, hogy olyan eljárási szabályokat sértett meg elejétől fogva a Rendőrség, Ügyészség, amely egy alkotmányos jogállam esetében eleve kizárta volna már a nyomozati szakaszt is.
Ez a példa is rávilágít arra, hogy az érdekek legfelsőbb szintjén még mindig minden lehetséges a magyar igazságszolgáltatás területén, és az mit sem változott a kádári korszakhoz képest.
Hogy nem így folynak ügyében a dolgok, az a koncepció következménye, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint a leveleinek, kéréseinek lesöprése az illetékes asztalokról, a legelemibb emberi normákat is felrúgva, olyan emberek sora részéről, akikkel korábban napi munkakapcsolatban, így személyes ismeretségben is volt.
Közvetve épp eza szemlélet vezetett a mai állapotokhoz, ahol a demokráciát is eleve fordítva értelmezik: a mindent lehet, amit szabad regulát éppen fordítva teszik, azaz mindent szabad, amit lehet.

Sikerember vagy a nagykoalíció embere? Levél a miniszterhez (2008. december 2.):
Az egyik magyar paradoxon, amin tapasztalataink alapján naponta megdöbbenhetünk:
a mezőgazdaság és a minisztérium szomorú állapota, illetve a hivatalos "kritikák" közötti kiáltó ellentmondás. E "kritikák" a súlyos helyzet elnézésétől (ellenzék) az áradozásig terjednek (kormány). A miniszterelnöki dicséret az elmaradt ellenzéki támadások ellentétele. Olyan áron is, hogy az egyik nagy pénzosztó minisztériumban, az FVM-ben az ellenzék vezetői, a számukra fontos személyek és klientúratagok "helyzetben vannak", és "ki vannak szolgálva". Emiatt az "ellenzék" nem támadja sem a tárcát, sem a vezetését: tevékenységének gyengeségei, fogyatékosságai és bizonyos ügyek ellenére. És Gráf Józsefre való tekintettel. A viszony olyan, hogy Gráf Józsefben egy esetleges nagykoalíció vezetőjét látják, őt el tudnák fogadni.

Gráf Józsefről miniszteri pályafutása kezdetén sok minden másként látszott, mint ma. Volt, ami igazolódott, de nem ért véget - a munka helyett - az elődökre, helyesebben az elődök elődeinek elődeire való mutogatás, ha visszafogottabb formában is. Akkor a munka és koncepció hiányának elfedésére gondoltam, ma - személyes tapasztalataim alapján is - úgy látom, hogy ez azt is kifejezi, hogy Gráf József tulajdonképpen egyetért azokkal a módszerekkel, amelyeket a Fidesz koalíciós partnere ellen - annak kiszorítására - bevetett. Számomra pedig azt, hogy nem zavarja, amit - minden alap nélkül (ezzel neki tökéletesen tisztában kell lennie) - az FVM egyik volt vezetőjével műveltek.
Olyannyira nem zavarhatja, hogy azonosulni látszik azzal. A másodfokú tárgyalásra elküldte képviselőjét, aki olyan látványosan demonstrált ellenem, hogy a tanácsvezető bíró jegyzőkönyvileg figyelmeztette. Ennél is megdöbbentőbb, hogy Gráf József nem adja ki azokat az iratokat, amelyek nagyban segítenének abban, hogy e per végre és az igazságnak megfelelően lezáruljon.
A mellékelt levél erről íródott.

Egy koncepciós per és Gráf József:
Szabadi Béla a Budapest Televízióban beszél perének jellegzetességeiről és arról, hogy Gráf Imre miniszter nem is válaszol, sem neki, sem a bíróságnak a megkeresésére: adja ki a minisztérium a perdöntő bizonyítékokat. A műsorvezető: Martinkó Károly, a másik interjúalany: Sándor István, a Papa.

A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó.

A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), Bárándy György ügyvéd, Rajk László kivégzett belügyminiszter, Nagy Imre mártír miniszterelnök, Kádár János kommunista főtitkár, Gráf József agrárminiszter, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Kiss Péter volt kancelláriaminiszter, Márai Sándor író, koncepciós eljárás, politikai per, a Háló - Két leszámolás c. könyv, a Bilincs és Póráz - A Gyorskocsi utca c. könyv, Gyorskocsi utcai börtön, tényállás, megrendelt ítélet stb.

Bajnai Gordon válaszol?
Bajnai Gordon miniszterelnök megkeresése: adja ki Gráf József agrárminiszter a perújításhoz is szükséges döntő bizonyítékokat. Boros Imre megbízott (ideiglenes) agrárminiszter, feljelentő tényállást adott, minősített és megrendelte Szabadi Béla elítélését. Feljelentésének vaskos mellékletét a mai napig nem mutatták meg. Sándor István, a Papa is beszél koncepciós peréről.

A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó.

A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), Bajnai Gordon miniszterelnök, Gráf József agrárminiszter, Boros Imre megbízott (ideiglenes) agrárminiszter, Légmán Imre ügyvéd, Morvai Krisztina, bíróság, hiba, repülőjegy, móri ügy, 2006 októbere, rendőrség stb.

Helyzetkép: a mentelmi ügyekben és másról. Géczi József Alajosnak:
Közkívánatra hozom nyilvánosságra azt a 2007. decemberi levelet, amire korábban hivatkoztam. A közlést emellett a mentelmi bizottság honlapjának közlései is indokolják, ahol sajnálatosan sok az alaptalan, téves információ. Ezek helyreigazítása érdekében a napokban fordultam Géczi József Alajoshoz.

2007. decemberi levelemre választ kaptam ugyan az elnök úrtól, de az ügy koncepciós jellegének rögzítése ellenére mégsem következett be az a fordulat hozzáállásában, amire számítani lehetett. Ez a harmadik oka a nyilvánosságra hozatalnak.

Géczi József Alajos: Mit mond?!
Jogállam és életképek. Géczi József Alajos mentelmi bizottsági elnök artikulált fellépése Kálmán Olgánál. Helyenként sületlenségekkel és ferdítésekkel. Nehezen érthető és okosakat mond. Szabadi Bélát azért adták ki, mert senki nem szerette. (Jogállam?) Géczi igyekszik eltüntetni a politika szerepét. Másutt is. Juhásznét sem szeretik, sok a vita Hajdú megyében. Juhászné kérte kiadását (nem kérte), de nem adták ki. Senki nem bízik senkiben, az ügyészség, a kormány, a pártok egymásban. A kisgazdák sokat vitáztak, ezért eltűntek. Stb.
Reklám (propaganda): hol a határ lefelé? Három közérdekű reklám az ötvenes évek ízlésvilágában és képeivel. Giccsel. Ömlik a pénz a kormánytól és a földművelésügyi tárcától e felesleges reklámokra: most a TV2-be. Adalék a sajtó függetlenségéhez és a takarékossághoz.

A videón látható: Géczi József Alajos képviselő (MSZP), a mentelmi bizottság elnöke és Kálmán Olga műsorvezető (ATV) beszélgetése. Utána három közérdekű reklám a TV2-ből.
A "hírekben szerepelnek": Szabadi Béla; Juhászné Lévai Katalin képviselőnő (MSZP); Rákosi Mátyás; börtön; Szibéria; bilincs; letartóztatás; demokrácia; kisgazda; szocialista; magánokirat; közokirat; hamisítás; nyomoz; képviselő; felfüggeszt; országgyűlés, közbizalom; ügyészség; kormány; pártok stb.

Egy újabb "hallgatag" ember: ismét lapít Géczi József Alajos (MSZP), a mentelmi bizottság elnöke:
A politikában, a kormányban, a médiában stb. kialakult és ma már szinte általános "munkamódszer" a nem belülről meghatározott, kellemetlennek, kényesnek, kínosnak érzett, vagy esetleg "csak" munkaigényes kérdések és ügyek elhallgatása. És ha kérdeznek róluk, a hallgatás: intézkedés, kivizsgálás, felülvizsgálat, önkritika, korrekció stb. helyett. Válasz helyett. A felelősség elhárítása.

Ahogy honlapom egyik írásának címe - Pál Tibor példája kapcsán - megfogalmazza: "problémát és kárt okoznak, nem is válaszolnak". Semmibe veszik, az állampolgárokat, de még régi ismerőseiket, kollegáikat is. Nem látják el kötelező feladataikat Ez a "hallgatás" az egyik látványos jele annak, hogy nincs kormányzás, amit nem fed el, hogy a sajtóra rátelepedve, kinyilatkoztatásokkal "tartják a kapcsolatot a választókkal", "tematizálják" a közéletet. Ügyemben Géczi József Alajos, a mentelmi bizottság hosszú évek óta regnáló és a mentelmi jogsértésekben megkerülhetetlen vezetője is csak rövid időre bukkant elő, azóta ismét "elbújik" előlem és a kérdések elől. Volt képviselőtársával szemben engedi meg magának ezt az "ügyes", "politikus", valójában nem gerinces stílust. Géczi József Alajos Szili Katalin felkérésére sem kíván mozdulni, ezért fordulok a nyilvánossághoz.

Az országgyűlési képviselőknek (2008. november 30.):
Eközben folyamatosan igyekszik a politika ellenem befolyásolni a közvéleményt és a bírósági eljárást. Megdöbbentő, de az FVM visszatart bizonyítékokat, a bíróság kéréseire egyszerűen nem válaszol. A másodfokú tárgyalásra sértettként küldte el képviselőjét, találékonyan a Boros-féle "bizottság" tagját, aki a tárgyalóteremben és a folyosón demonstratív módon kifejezte véleményét és elkötelezettségét, hangulatot keltett, érzékeltetett, gyengített, ahol tudott. A bíró figyelmeztetése ellenére és a miniszter megkeresése után ez a megengedhetetlen és gusztustalan magatartás folytatódott.

A parlamentben - bár régóta nem vagyok képviselő - nem egyszer szitokszóként használják a nevemet, pl. Isépy Tamás 2004-ben valósággal dicsekedett, hogy sikerült elérni másodszori kiadatásomat is. A mentelmi bizottság elnöke nem adja meg a szükséges felvilágosítást és az elvárható segítséget. A politikaközeli és gyakran kormányközeli sajtó - felbujtásra - elzár a nyilvánosságtól, ugyanakkor még mindig gátlástalanul valótlanságokat terjeszt. És prejudikál: engedély nélkül készített, a bűnösséget sulykoló fotókkal és nyilatkozatokkal. Számomra nem létezik az ártatlanság vélelme, ami a védekezés egyik alkotmányos garanciája. Még nincs jogerős ítélet, de tényként az ellenséges sajtó azt állítja (hazudja), mintha lenne. (Ld. Stop, Hír TV stb.) Az új eljárási szabályok nem ismeretével visszaél, a másodfokot a jogerőssel mossa össze. Nem tudja, vagy nem akarja tudni, mi korrupció, így "nyugodtan" mocskolhat korrupcióval is.

A Zoom főszerkesztőjének (2008. november 30.):
Kérem, hogy helyreigazításként - változtatás nélkül - közöljék az alábbiakat:
"2008. november 29-én az Újabb párt mondott le Lengyel Zoltánról című cikkünkben tévesen közöltük, hogy Dr. Szabadi Béla honlapja évekkel ezelőtt megszűnt volna. A portál évekkel ezelőtt még nem is létezett, másfél éve indította Dr. Szabadi Béla, viszont ma is működik, folyamatosan megújul. Erről bárki meggyőződhet, ha a http://www.szabadibela.hu/ linkre kattint. A valótlan közlésért olvasóinktól és Dr. Szabadi Bélától ezúton kérünk elnézést."

Légmán Imre ügyvéd levele Szili Katalinhoz (2008. november 9.):
Dr. Szabadi Béla sorsáért sok tekintetben a parlament is felelős: hol aktív, hol passzív módon közreműködött és sajnos közreműködik meghurcolásában. Még mindig, immár több mint hét évvel az események után és azok után, hogy Lendvai Ildikó és Géczi József állást foglalt, a szocialista képviselők részéről is tapasztalható a közvélemény és a bíróság negatív befolyásolására való törekvés. Még mindig vannak olyan megnyilvánulások is, amelyek dicsekszenek Szabadi Béla bíróság elé juttatásával. (Keller László.) Miközben hivatkozhatnának arra, hogy nem voltak kormányon, a koncepciós per konstruálásában való részvételükről áradoznak.
Ezt az ellentmondást egy újabb ellentmondással akarják "feloldani": azt bizonygatják, hogy nem volt (?!) koncepciós a per. Ahogy Géczi úr ügyfelemnek elmondta: lehet, hogy ezekben az ügyekben ártatlan vagy, de bizonyos legendák szerint vannak olyanok, amelyekben biztosan nem vagy ártatlan. Elgondolkodtató, hogy a mentelmi bizottság elnöke nincs tisztában még az ártatlanság vélelmével sem.

Még sajnálatosabb, ha gyalázkodó és rágalmazó anyagaikat elevenítik fel. (Pál Tibor)
És még ennél is jogsértőbb, ha olyan beadványaikat teszik közkinccsé, amelyek jogi ismereteik hiányosságairól, mi több az alkotmány nem ismeretéről árulkodnak, hiszen prejudikálnak, megsértik az ártatlanság vélelmét, Szabadi Bélát eleve bűnösnek kiáltják ki, egyúttal megsértik emberi méltóságát, emberi becsületét, megalázzák, becsmérlik. És elítélésére bujtanak fel. (Keller László, Tóth András, Vastagh Pál, Eörsi Mátyás, Kis Zoltán közös alkotása) Szomorú, hogy annak a levélnek a megalkotásában, amit nemrég tettek fel az internetre, és ami Orbán Viktornak címezve Dr. Szabadi Béla helyzetét nehezíti, megállapítja (!) bűnösségét (!) és elítélésére bujtogat, az egyik szerző egy volt igazságügyminiszter, Vastagh Pál.

A "hallgatás törvénye": problémát és kárt okoznak, nem is válaszolnak (Levél Pál Tibornak, 2008. július 7.):
Nem az a nagy kérdés: mekkora állam kell. Hanem, hogy miért nem látja el az állam kötelező feladatait? Válogat közöttük, de a nem létezők között is: önkényesen és egyéni szempontjai, tulajdonképpen a kedve szerint dönti el, mivel foglalkozzon. Akkor is, ha az alattvalók számára éppen a hatalom okozza, "találja ki", konstruálja a problémákat, közvetlenül és közvetve, az elit a rendezésben nem óhajt részt venni. Kérdésekre nem reagál, nem válaszol, nem intézkedik. Hallgat. Ehelyett "tematizál", tesz kedvelt témáiban kinyilatkoztatásokat, kelt hangulatot, a polgárokkal és a választókkal leginkább a médiában "tartja a kapcsolatot". (Ennek nevezik a sajtóra való rátelepedést.) Szívesen építi tovább a virtuális világot, a valóság ebben is zavarná, attól megpróbál "elzárkózni". A "hallgatás törvénye" nem ügyes taktika, mint az "elit" vélheti, hanem ügyetlen, dilettáns, sértő, irritáló és - van, aki kimondja - gerinctelen gyakorlat. És olyan magatartás, ami az alattvalóknak, a jobbágyoknak tekintett állampolgároknak tetemes károkat okoz. (Amint ezt a nemrég a honlapra feltett két-két levél is bizonyítja, amelyeket Mátay László és Liszkay Gábor "politikaközeli" főszerkesztőknek küldtem.)

Pál Tibornak (MSZP) sem azért írtam, mert levelezőpartnert kerestem, hanem mert számtalan funkciója (országgyűlési képviselő, IX. kerületi alpolgármester, az FTC férfi tornaszakosztályának elnöke, volt belügyi politikai államtitkár) és pályafutása stb. alapján bizonyára a legilletékesebb lenne annak a lejáratásnak a megszüntetésére, amit éppen a ferencvárosi önkormányzat indított újra ellenem a kerület lapjának 2001. évi cikkét elővéve és a Ferencvárosi Torna Club témájában. A leállítás persze magától is eszébe juthatott volna. Pál Tibor azonban levelemre sem reagált, nem válaszolt, nem intézkedett, noha ez kötelessége lenne.
Találóan mondta Liszkay Gábor (ld. honlap): "Pletykák ellen nem lehet védekezni. Pletykák ellen nincs orvosság, csak az idő. És a teljesítmény." Nálam az idő sem segíthet, pedig abból rengeteget elraboltak: még nyolc év után is harsognak régi és új rágalmakat. Az ettől eltérő információkat, tényeket ma ismét és egyre agresszívebb módon igyekeznek elzárni a nyilvánosságtól. Csak az igazság ki ne derüljön!

Első levél Mátay Lászlónak, a Stop főszerkesztőjének (2008. október 13.):
A cím ellentétes az ártatlanság vélelmével és durván prejudikál. Ezen úgy próbáltak meg segíteni, hogy önmagukkal, korábbi híradásukkal ellentétbe kerülve valótlanul állították, hogy Szabadi Bélát jogerősen elítélték. Mellesleg az értő olvasók előtt magukat járatták le, amikor azt írták, hogy jogerősen elítéltek, bár abban nincs végleges döntés, aminek alapján kirótták a büntetést.

De a lényeg az, hogy nem jogerős az ítélet és az ártatlanság vélelmének durva megsértésével, prejudikálással nyomást gyakorolnak a közvéleményre és azon keresztül a bíróságra. És már ne nekem kelljen magyarázkodnom, és bizonygatnom, ha megkérdeznek: hogy nem ítéltek el jogerősen. Mert a következő kérdés az lesz: miért írja akkor a szocialistákhoz (a kormányhoz) oly közel álló Stop? A barátságot az is mutatja, kik visznek oda biztosan remekül fizető reklámokat, amelyeknek "mellesleg" szerintem semmi értelmük nincs. És Önök osztják az igazságot reklámügyben.

Második levél Mátay Lászlónak, a Stop főszerkesztőjének (2008. november 13.):
5.) Az Önök cikke után - és annak ellenére, hogy minden sajtóorgánum megírta, hogy nem jogerős az ítélet - valótlanságra alapozott hazugságkampány indult ellenem a sajtóban. És - fura módon (?) - inkább annak másik (polgári) oldalán. Ebben bizonyára szerepe lehetett az Önök azon (egyébként helyes) állításának, miszerint Szabadi az ellene folyó eljárást koncepciósnak minősítette. De ezt helytelenül kapcsolták össze az ítélettel: lám-lám mégis jogerősen elítélték! (Mintha ez, ha ez egyáltalán megtörtént volna is, ellentétes lenne azzal, hogy koncepciós a per. Aminek tételes kifejtését az Ön munkatársa az utolsó szó jogán elhangzásakor meghallgathatta volna, megérthette volna. De végig sem hallgatta, hanem idő előtt elment. Hogy megírja: mi történt a távollétében. Nem csoda, hogy "tévedett". És nem csak abban, hogy rajtam gúnyolódott. Ki kellene próbálniuk a másik szerepet!)

Első levél Liszkay Gábornak, a Hír TV elnökének, a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztőjének (2008. október 27.):
Most leginkább azt sérelmezem, és ebben helyreigazítást kérek és megkövetésemet, amit Huth Gergely, minden ténnyel ellentétben kifejezetten rólam mondott: "Szabadi Béla például, akit elítéltek ugye egy korrupciós ügyletért". Nem ítéltek el és korrupciós ügylettel meg sem gyanúsítottak".

Mivel ez a valótlan állítás és prejudikáció komoly kárt okozott személyemnek, amit a sűrű ismétlések csak növeltek, kérem, közöljed, milyen módon igyekeznél ezt - a helyreigazításon túl - enyhíteni? Beleértve azt a kárt is, hogy nemcsak el kellett szenvednem ezt, hanem még el is kell járnom benne.

Második levél Liszkay Gábornak, a Hír TV elnökének, a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztőjének (2008. október 27.):
A fentiek alapján felkérem a Hír TV-t, hogy az alábbi helyreigazító közleményt jelentesse meg a Civil kaszinó következő, e hét végi adásában:
"A Civil kaszinó 2008. október 24-i adásában és annak ismétléseiben azok a tényállítások, hogy Szabadi Bélát elítélték volna, továbbá hogy ez egy korrupciós ügyletért történt volna, valótlanok. A valóság az, hogy nincs még jogerős ítélet, a per a másodfokú határozattal nem zárult le, harmadfokon folytatódik. Ami pedig a korrupciót illeti, annak még a gyanúja sem merült fel Szabadi Béla, az Orbán-kormány volt államtitkára ellen. A Civil kaszinó október 31-i nyilatkozata ezt a sérelmet nem orvosolta, ezért kellett a helyreigazításra ismét visszatérni. Szabadi Bélától és a nézőktől a téves tájékoztatáson túl a múlt heti téves helyreigazításért is elnézést kérünk."
Felhívom figyelmedet arra, hogy a Polgári perrendtartásról szóló törvény 342. § (2) bekezdése szerint a kért helyreigazítást csak akkor lehet megtagadni, ha a helyreigazítási kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható.


,,Ahol megvan a szándék a büntetésre, ott bizonyíték is akad.'' /kínai közmondás/
	Aktuális Támadás a forint ellen. Keresd az államot!? Nem kétséges, hogy van támadás. Az sem, kik állnak a hátterében: aktív és passzív szereplőként. Ezek többségéről viszont a hatalom ma sem akar hallani, miközben állítólag keresi a tetteseket. Önmaga ellen is vizsgálódik vagy így akarja elterelni a figyelmet? a teljes cikk letöltése pdf-ben A rendszerváltó kormányok teljesítménye. A magyar gazdaság továbbra is leszakadóban: A visegrádi négyek (V-4-ek) legutóbbi találkozóján a közgazdászkodásban is önmagát kipróbáló (és minket próbára tevő) magyar miniszterelnök, Orbán Viktor ismét megosztotta virtuális jövőképét. A válság elmúlása után Közép-Európa és benne Magyarország lesz az EU motorja, akkora lesz itt a gazdasági növekedés. Szerinte ugyanis a Balti tengertől az Adriai tengerig terjedő régió országaiban tesznek a legtöbbet a versenyképesség növeléséért. (...) A nagyításhoz kattintson a képre! A jelen sincs, de a múlt sincs feltárva. Sok a félreértés azzal kapcsolatban is: milyen is volt a magyar kormányok teljesítménye - nemzetközi összehasonlításban - az elmúlt évtizedekben? A V-4 országok ugyanis hasonló alapokról indultak, bár a magyar kiinduló helyzet volt a legkedvezőbb és hasonló nehézségekkel kellett megküzdeniük, de nem állítanám, hogy a mieink lettek volna a legnagyobbak. Kézenfekvő tehát, hogy csak a kormányok különböző teljesítménye okozhatja a gazdaságok eltérő sikerességét. a teljes cikk letöltése pdf-ben Egyetlen lépést sem hatásvizsgálatok és elemzések nélkül! Levél az országgyűlési képviselőknek: Tisztelt Országgyűlési Képviselő! Csaknem kétszáz éve, hogy a nagy gondolkodó, Immanuel Kant (1724-1804) kimondta: A SZABADSÁG A TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK ISMERETE. A praktikum nyelvére lefordítva: akkor tudjuk céljainknak megfelelően átformálni a valóságot, vagy tudunk egyáltalán eredményesen kormányozni, ha ismerjük a hatásmechanizmusokat, ha felhasználjuk, "szolgálatunkba állítjuk" a törvényszerűségeket. Ez az igazság különösen fontos, ha olyan bonyolult közegről van szó, mint a gazdaság, ami folyamatok és kölcsönhatások összetett rendszere. Ezzel szemben virtuális valóság helyettesíti a tényleges valóságot, panelek és közhelyek a konkrét problémákra kidolgozandó módszereket, a gazdaság rendszerét pedig egyes kiragadott elemek. A hatalom számára a helyzet összetevői és az intézkedések (ötletelések) következményei érdektelenek és szükségképpen feltáratlanok. A negatív következmények, amelyeket nagyrészt meg lehetne előzni, el lehetne kerülni, menet közben "derülnek ki".. Orbán Viktor is gazdaságirányítási válságban Értem persze, bár megérteni nem lehet, miért nem ezen az úton járnak. Nem könnyű a helyzet feltárása, elemzése, a hatások előrejelzése, a felelősség vállalása és nem is lehetne ötletelni. De gondolom, érzékelik a lehetséges különbséget a társadalmi költségekben. A devizahiteles szerződésekről nem most derülne ki, hogy Róna Péter szavaival, hibás termékek, ezt már régen látnia kellett volna az erre kijelölt kormányintézménynek (PSZÁF) és közbe kellett volna lépnie. a teljes cikk letöltése pdf-ben Megállapodás a devizahitelekről. Ez lenne (ez lehet) a megoldás? "Egeret", ráadásul csúnya kis egeret vajúdtak (ha ugyan ezt vajúdásnak lehet nevezni) a "hegyek". Vajúdás helyett inkább mutyinak nevezném. A torz egeret ajándékba akarják adni azoknak, akiknek segítségre lenne szükségük. Egy újabb tévút tanúi vagyunk. Orbán Viktor. Vajon ki a nagy gazdaságpolitikus? 2011. május 30-án a kormány és a Bankszövetség öt pontból álló megállapodást írt alá. Szövegét mind a mai napig nem találom, a sajtóbeli ismertetések sem tartalmaznak minden szükséges részletet. Ez is oka lehet - persze nyilván nem ez a fő oka - az elemzők tartózkodásának és az érdemi kritika eddigi elmaradásának. Pedig ennek éppen most lenne itt az ideje, hiszen a megállapodás jelen formájában nem képes azt nyújtani a bajba jutottaknak, amit meg lehetne és kellene tenni érdekükben. Azért hogy elkerüljük a társadalom és a gazdaság megroppanását. Meg kellene és lehetne szüntetni a jogellenes, lehúzáson alapuló gyakorlatot, tisztességes alapokra kellene visszahelyezni a devizahitel-szerződéseket. El kellene számolni a devizahitelezéssel. a teljes cikk letöltése pdf-ben A sport nálunk tényleg üzlet. De nem a sportolóknak, hanem a politikának: Semmiből nem tanulunk, újból és újból ugyanazt - kissé más csomagolásban ugyan, de - lenyelet a "vállalkozói politika" az országgal. Nagykoalíciót alkotva. Hibátlan megoldásokat viszont, amelyek nem állnak a politika érdekében, kipécéznek és bűncselekményként igyekeznek beállítani. Pedig ott tényleg megtörtént a sportfinanszírozás üzleti alapokra helyezése és úgy, ahogy a világ fejlettebb régióiban. (Ld. az FTC finanszírozását 1998-2001 között.) Tarlós István: új irány? De nem kell aggódni, a sport nálunk is üzlet, csak nem a sportolók számára. Sport és létesítmények nélkül, a környező infrastruktúra (utak, hidak, városi közlekedés) durva hiányosságai és totális elhanyagolása ellenére, az ország szorongató pénzügyi gondjai dacára ismét hatalmas sportprojektre akar benevezni az elit. Kéz a kézben. a teljes cikk letöltése pdf-ben Egy újabb tévút: tizenegy milliárd forint a világjátékokra (videó) Ürügytársadalom. Avagy egy újabb nagykoalíció: "közkívánatra"? Költsünk (??) hétmilliárdot a budapesti olimpia megrendezésére! Egy újabb kényszerpálya? Szavazás a budapesti olimpiáról Fórum a devizahitelesek helyzetéről és a megoldásokról: A devizahitelesek megoldatlan problémáiról, sokszor kilátástalannak látszó helyzetükről és a megoldás lehetséges irányairól folyt nyílt vita 2011. május 11-én, a XVIII. Kerületi Gombás Étteremben. A fórumot Szabó József, a hiteles mozgalom egyik kerületi alapítója szervezte, azzal a céllal, hogy megszólalásra késztesse a kompetenciával rendelkező politikát, tisztázza a pártok és a kormány nagyrészt ismeretlen és gyakran kiérleletlen és ellentmondásos álláspontjait. A kormány oldaláról Zentai László, a Fidesz népjóléti kabinetjének vezető titkára jött el, az ellenzék részéről pedig Simon Gábor országgyűlési képviselő (MSZP). Ők - az egymással való éles szembenállást kerülve - elmondták azt, amit el tudtak mondani. Más kérdés, hogy az igen aktív közönség ezt kevesellte, gyakran a kérdésekben is otthonosabban mozgott, több konkrét ismerete volt a helyzetről és összetevőiről. Tekintettel a témában publikált anyagaira, Szabadi Béla szakértőként meghívást kapott a vitára. Fel is szólalt az adósságról szóló legutóbbi írása (ld. alább) mentén. (Tévhitek, tévutak, kényszerpályák az adósságkezelésben és másutt.) A nyílt vitáról több mint kétórás vágatlan videó készült, ami bár szokatlanul hosszú, de érdekes és tanulságos. A jövő generációk számára feltétlenül kordokumentum. (Az időnként hallható háttérzaj a szomszéd teremből szűrődött át, ahol igen hangos marketing-megbeszélést folytattak.) Szabadi Béla felszólalása (videó) Újabb tervek a közgazdász szakma leértékelésére: Azt mondják: a jövő elkezdődött. Miközben csak a múlt folytatódik. Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra c. könyvemben már bemutattam a közgazdász szakma sajnálatos leértékelését és hogy ez mekkora károkat okoz mindnyájunknak. Azzal is, hogy a közgazdász munkakörök nagy részét más szakmák képviselői lepték el: jogászok, földrajztanárok, teológusok, gyermek- és csecsemőorvosok, atomfizikusok, politológusok, mérnökök, agrármérnökök, történészek és mások, ezzel elfedve túltermelésüket. A budapesti Corvinus Egyetem (volt) a legrangosabb oktatóhely Az állami vezetés régóta nem érti: a gazdaság rendbetétele felkészült közgazdászokat igényelne, akik hasznosíthatnák azokat az ismereteket, amelyeket több éven át az egyetemeken szereztek. (Nem is várható el tőle, hogy megértse, hiszen meg kell nézni, kik a kormány tagjai és kik a stratégák.) Nem vitás, a közgazdasági képzésben átadott ismereteknek működőképesnek kell(ene) lenniük és e téren rengeteg a teendő. A megoldás csak az oktatás minőségének javítása lehet, nem pedig a legrangosabb intézmény bezárása. a teljes cikk letöltése pdf-ben Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra Ki kicsoda a gazdaságirányításban? Tudásalapú társadalom és gazdaságirányítás válság. Hol vannak a közgazdászok? UPC: keresem az okot. Harmadik levél Szalay Annamáriának: A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tevékenységének egyik fele a távközlés felügyelete. Hogy szerencsés-e, hogy a távközlés műszaki és szolgáltatási kérdései is ide vannak telepítve, nem hiszem. A fogyasztók ugyanis teljesen ki vannak szolgáltatva a cégeknek (ne szépítsük: az itt működő monopóliumoknak), különösen az egészen gátlástalan UPC DTH S. a. r. l.-nek, rengeteg anomáliát kell elszenvedniük az elégtétel és a korrekció reménye nélkül. Mivel beadványommal és két levelemmel sem tudtam arra rábírni a hatóságot, hogy lássa el feladatát, egy harmadik levelet is írtam Szalay Annamáriának. Ebben rákérdeztem: lehet-e szerepe a kérdéskörrel megbízott helyettese esetleges összeférhetetlenségnek ebben a mozdulatlanságban. Ha nem lenne, akkor sem örülhetünk, hiszen más okokat - hiszen nem lehet jó ok - sem lehet elfogadni. Például a szakmai alkalmasság esetleges hiányát, vagy az állam mutyizását a jogszabályokat megsértő céggel, cégekkel. Nem arról van-e szó, hogy a jogtalan extraprofit miatt kivetett válságadót ilyen formán is átháríthatnák a fogyasztókra. Szalai Annamária: harmadik levél Szalay Annamáriától választ sem kaptam, előremozdulásról sem tudok. A hatóság egyik tisztségviselője szerint nem kellene a közvéleménnyel megosztanom helytelennek minősített következtetéseimet. Én viszont csak kérdéseket teszek fel, ami nyilván másokat is érdekel. Nyilván az érdemi válasz is érdekelné a megkárosított és tehetetlen ügyfeleket. A levelet alább olvashatják. a teljes cikk letöltése pdf-ben Tévhitek, tévutak, kényszerpályák az adósságkezelésben és másutt. Sámánok és cenzorok, sőt sámán-cenzorok: A rossz, eredménytelen, sehova nem vezető gazdaságpolitikai gyakorlatok csak úgy tudtak fennmaradni és még inkább kizárólagossá válni, hogy a gazdaságirányításban, a kutatásban, a (pénzügyi) "elemzők" között, a nagyvállalkozói körben és a médiában olyan meghatározó véleményformálók, valóságos "sámánok" vannak, akik nem a valóságban mozognak, hanem feltételezésekkel, be nem igazolódott klisékkel vagy akár szólamokkal operálnak. Matolcsy György: mindkét oldalon vannak ilyenek Képviselik és minden eszközzel konzerválják a - többszörösen eredménytelennek bizonyult, de mégis mindeddig lényegében mozdíthatatlan - "főirányt". E feltételezések, tévhitek heves védelmét ők maguk a köz érdekeivel szokták magyarázni, valójában azonban éppen azzal ellentétesen lépnek fel, csoportérdekeket szolgálnak ki. A hangadók nem ritkán cenzori szerepet is betöltenek, ennek ellenére közülük kerültek ki azok, akik a médiatörvény ellen, a véleményszabadság és a sajtószabadság "megtartásáért" a leghangosabban ágáltak és ágálnak. a teljes cikk letöltése pdf-ben A benzinár alakulása mint a kormányzati alkalmasság tükre: A benzin ára most a líbiai lázongásra hivatkozva emelkedik, bár onnan egy csepp olajat nem importálunk. Mégis a "szakértők" éppen Líbia miatt a közeljövőre 400 forintos árat jósolnak. Máskor mással magyarázzák az áremelkedést, ami hetek óta szinte folyamatos. Bencsik János államtitkár: formálisan az ő kompetenciája A spekulációk ellen, amelyek az üzemanyagárakat is folyamatosan célba veszik, a kormánynak fel kellene lépnie. Ez kötelessége lenne és megvannak erre az eszközei, amelyek csak neki vannak. De nem lép fel, sőt feladata ellátására hajlandóságot sem mutat. Az ellenzék pedig nem szorítja rá, nem készteti adekvát cselekvésre. A média (az ellenzéki is) az összefüggések ismerete nélkül, panelek alapján előre igazat ad a kormánynak, sőt a hibás irányba terelgeti. Egy újabb kényszerpályaként beállított tévútról beszélhetünk. Milyen érdekek és adottságok miatt nem lép az Orbán-kormány és mit kellene tennie? a teljes cikk letöltése pdf-ben Ki kicsoda a gazdaságirányításban? Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra Szükség volt-e kormányváltásra? (Levelek Szalai Annamáriának a UPC DTH S. a. r. l. anomáliáiról): A kérdés - szükség volt-e kormányváltásra? - költőinek tűnhet, bár nem az. Nyilvánvaló, ami volt: folytathatatlan. Mégis lényegét tekintve hasonló folytatódik, de a kétharmad birtokában még öntudatosabban és erőszakosabban, a gazdasági kormányzás "még alkalmasabb" vezetőivel. (Ld. Ki kicsoda a gazdaságirányításban. És kik a stratégák?) A technikai és szolgáltatási kérdései is hozzá tartoznak A lakosság, a gazdálkodók háromnegyed év elteltével úgy érezhetik: cseberből vederbe kerültek, vagy még oda sem. Ezt példázzák a monopóliumok tevékenységének növekvő anomáliai és az ellenőrző hatóságok elfogadhatatlan magatartása. Jó esetben "csak" közömbösek a fogyasztók kiszolgáltatottsága és megkopasztása iránt. A viszonyok romlását és az állami intézmények alkalmatlanságát példázza az a büntetőjogba is ütköző stílus, amivel a műholdas szolgáltatásra - az új kormány megalakulásával nagyjából egy időben - létrehozott UPC S. a. r. l. merészel fellépni. a teljes cikk letöltése pdf-ben Első levél Második levél Beadvány a hírközlési hatósághoz A kritikáról: Ha valaki ma (vagy inkább mostanság) bírálja a kormányt, annak okát a bírálat lényegén kívül találják meg. Az illető, a bíráló vagy sértett ember (magyarán elfogult), vagy fel akarják használni ellenoldalról. Az is lehet, hogy beteg (sőt valószínű), vagy ez is, az is, akár amaz is. Vagy hogy személyes félelmei vannak. (Sok embernek persze lehetnek.) Aminek a kritika lényegéhez (tartalmához), ismétlem, semmi köze. A kritikát a szabadon szárnyaló véleménnyel azonosítják, aminek nem lenne köze a tényekhez, a tényeken pedig "átsiklanak" (elhallgatják) vagy letagadják. (Ld. pl. a forint megrendítése.) Csak az nem jut eszükbe, érthetően, de nagyon szánalmasan az ordító ellenérdekeltség és elfogultság miatt, hogy annak, aki látja, hogy hova vezet az, amit képviselnek, kötelessége szólni: Meztelen a király! És nem feltétlenül örömében teszi, hiszen az ordító tömeggel szemben áll ki. És nyilván emiatt lehet félnivalója. Meglepetések és elpuskázott lehetőségek. Volt-e, lesz-e sajtószabadság? Több, önmagát "nagy teoretikusnak" tartó tényezőtől eltérően nem voltam és nem vagyok meglepve attól, mit hozott a kormányváltás, attól sem, hogy a Fidesz teljesen felkészületlenül jutott kétharmados többség birtokába. Orbán Viktor: számára nincsenek bonyolult ügyek Ezzel a múlt rossz folyamatai felerősödtek, mert az ismerethiány és alkalmatlanság azzal a rendkívüli "bátorsággal" találkozhatott, amit a kétharmad adott e pártnak. A tudatlanság eleve merésszé tehet, hiszen - ha érdekelnék is a következmények - nem fogja fel azokat. Ha ez önkorlátozás nélküli túlhatalommal párosul, ez a legrosszabb kombináció. Nem lehet megállítani a mégoly buta ötletek kivitelezését sem. A munka világa helyett a mesék világát viszont ismerhetik, mert úgy irányítják az országot, ahogy a mesében, igaz ott a király eleve mindenhez ért és nincsenek bonyolult ügyek és szerteágazó következmények. a teljes cikk letöltése pdf-ben Népszabadság: Szabadi Béla: Fordulat és reform? Elmaradt rendszerváltás: túltengő monopóliumok. A UPC DTH S. a. r. l. - az "afrikai jövő" állatorvosi lova: Költségcsökkentés helyett lett válságadó: nem a fogyasztóknak juttatják vissza, ami nekik járna. E kérdésekről cikket írtam 2010 októberében (ld. alább), a válságadók bejelentésével egy időben. Az egybeesés nem kedvezett a megértésnek, az ellenzéki politika és a vele menetelő sajtó nem a magyar állampolgárokat védte, hanem a monopóliumokat. Jogosnak tartották, ha áthárítják az adót a fogyasztókra, azzal riogattak, hogy az óriáscégek kivonulnak. Mi lesz velünk akkor? - tette fel a kérdést újra és újra egy délutáni rádióműsor beszélgető riportere. Hiszen ezek a cégek képviselték nálunk a termelési, szolgáltatási kultúrát! - adott számot arról, hogy fogalma nincs, minek vannak kitéve a fogyasztók. A monopóliumok előbb örültek, hogy extraprofitjuknak csak egy részét veszik el, aztán elkezdtek morfondírozni és a legváltozatosabb módszerekkel kezdték visszaszerezni azt, amit elvontak tőlük. Az ügyfélkapcsolatokban is durvább módon léptek fel. Ahol az ügyfél préda A UPC Kft.-ből ez év februárjában alakított fantomcég, a UPC DTH S. a. r. l. úgy lép fel, ahogy egy afrikai gyarmaton sem szokás. Egyszerűen elveszi (ellopja, elcsalja) azt, amit csak tud. Hogy milyen módszerekkel és milyen bűncselekményeket is megvalósítva, erről szól az a beadvány, amit alább ugyancsak olvashatnak. Eredetileg a UPC központjának írtam volna levelet, de onnan is a magyar ügyfélszolgálat kapja meg. Ezért a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz fordultam: mi folyik itt? Kérem olvasóimat, hogy hasonló tapasztalataikat írják meg, hogy az ilyen magatartás oda kerüljön, ahova való. a teljes cikk letöltése pdf-ben Népszabadság: Szabadi Béla: Keresd az államot! Megalapozott fordulat vagy öncélú és szóvirágos fosztogatás? Sarcpolitika: "határozottan" és újszerű köntösben: A kérdés, ha átlátható (transzparens), szakszerűbb és kevésbé elfogult világban élnénk, költői lenne. De nem abban élünk, az eredendő zavarosságot tovább fokozza a lényeg szándékos elfedése, a "habverés", amitől még a felszín sem jól látszik. Az értékelést egyébként is deformálják azok a szélsőséges elfogultságok, amelyek a nagyon megosztott társadalmat általában jellemzik. És a reálgazdasági ismeretek "ehhez illeszkedő" sajnálatos leértékelődése, valamint az "olcsó" panelek kényelme. Orbán és Lázár: Talpra állítjuk az országot! Pedig helyzetfeltárásra, a problémákkal való szembenézésre és új szemléletre van szükség, hogy kikerüljünk több évtizedes gondjaink szorításából. Minderről az utóbbi hónapokban nem egyszer írtam honlapomon, könyvem jelent meg, cikkek az országos sajtóban. Most tehát nem a részletekre, hanem néhány fontos összefüggésre összpontosítanék. a teljes cikk letöltése pdf-ben A túlfogyasztás túlélő mítosza. Matolcsytól Matolcsyig: A Fordulat és reform című munkát a rendszerváltás alapművének szokták tekinteni, holott inkább "koradogmatikus" fogyasztásellenes álláspontot, főleg gyakorlatot tükröz. Az igazsághoz tartozik, hogy a sztálini időkben sem vállalták ezt az attitűdöt, hangsúlyozottan ideiglenesnek, a két világrendszer harcából következőnek tartották. Soha nem adták fel azt a tételt, hogy a termelés célja a lakosság szükségleteinek minél teljesebb kielégítése. Matolcsy György A sors iróniája, hogy a fogyasztáscsökkentést szokták receptként felírni a pénzügyi világszervezetek a bajba jutott feltörekvő országoknak gazdaságuk szanálására. Holott alacsony a fogyasztásuk és lenne más mód a szanálásra. Gátlástalanul érvényesítik e bankok is a követelést, bármi áron, az adósnak akár a legnagyobb kárt is okozva, de "biztosan" be kell hajtani a tartozást. Elég ritka viszont, ha valaki saját honfitársainak kínálja ezt a perspektívát. a teljes cikk letöltése pdf-ben Válságadók: de mi helyett? Egy újabb tévút nyílik: A válságadókkal a kormány akarva-akaratlanul megtéveszti a közvéleményt: az intézkedések lényegét és a következményeket tekintve is. A könyvelői válságkezelés folytatódik: "ha innen ennyit elveszek, ott annyival több lesz" okoskodással. De a valóságban ez soha nincs így, hiszen a gazdaságban folyamatok és kölcsönhatások vannak. A kötelező hatásvizsgálatok elmaradnak, még a kiinduló helyzet körbejárása is, sok minden és főleg a lényeg rejtve marad, ami valóságos táptalaja a félreértéseknek és félremagyarázásoknak, félrevivő tematizálásnak. Mindkét oldalon. Matolcsy György: a távközlésben gyilkos a verseny A nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György látnivalóan nincs tisztában - fogyasztóként sem - a monopóliumok szabályozásának állapotával: a távközlésben gyilkos versenyről beszél. A törvényjavaslatot néhány óra alatt "ütik össze", saccolják meg az adómértékeket. Erőből viszik át, megkerülik az érdekvédelmi szervezetekkel és a parlamenti bizottságokban az egyeztetést, a kormány javaslatát (ezúttal is) önálló képviselői indítványként terjesztik elő. (Lehet, hogy a konstrukció összetevőit nem látják át?) Ezzel további spekulációkat indítanak el. De valójában miről is van szó? Mit tesznek és milyen áron? a teljes cikk letöltése pdf-ben Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT). Megoldás vagy paraván? 2010. július 28-án, a budapesti Marriott Szállóban, a miniszterelnök közreműködésével megtörtént az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) meghirdetése. Ha korábban nem is volt tudható, hogyan és mikor megy végbe, az eseményre mindenképpen számítani kellett. Mégis sokakat felkészületlenül ért, meglepetést keltett, dermedtséget és zavarodottságot okozott. Elmaradtak az érdemi reakciók, nem válaszolódtak meg olyan fontos kérdések, amelyek sokakban megfogalmazódhattak. Orbán Viktor és az Új Széchenyi Terv A hallgatás a kormánynak kedvez, úgy tűnhet, mintha csattanósan cáfolta volna, hogy nincs cselekvési programja és működőképes alternatívája. Hitelesítheti az utóbbi két hónap rögtönzéseit, ellentmondásait és kárait (például a forint árfolyamának romlását), az IMF-tárgyalásokra való felkészültségét, elterelheti a figyelmet egy bizonyos kedvezményezett nagyvállalkozói körről és seregnyi megoldatlan gazdasági és társadalmi problémáról, főleg pedig a rendszerváltás befejezetlenségéről. a teljes cikk letöltése pdf-ben Bolgár György: helyes-e az, ha Szabadi Béla publikál a legnagyobb lapban? (1. és 2. rész): 2010. augusztus 5-én jelent meg Szabadi Béla cikke (Fordulat és reform?) Bolgár György még aznap feltette a kérdést a Klubrádióban, a Megbeszéljük című műsorban: "helyes-e, ha a legnagyobb magyar napilap ekkora véleménycikket közöl tőle? Vagy miért is ne?" A beszélgetésre Szabadi Bélával másnap, augusztus 6-án került sor. A vita hátteréül szolgáló cikk a honlapról is letölthető. A videón (slide show-n) látható: Bolgár György, a Klubrádió műsorvezetője és Szabadi Béla fényképei A beszélgetésben szerepel, illetve róla említés történik: Bolgár György műsorvezető, Szabadi Béla, az FVM volt államtitkára, egy véleménycikk írója; Klubrádió; gazdaság; program; stratégia; Széchenyi Terv; Új Széchenyi Terv Legújabb Széchenyi Terv); Gazdaságkutató Intézet; Népszabadság; fordulat; reform; leértékelés; érdekek; 29 lépés; az Orbán-kormány és elődei; politika; igazságszolgáltatás; sajtó; közvélemény; olvasók; tényleges valóság; virtuális élet; múlt; jelen; jövő stb. A műsorban szereplő újságcikk A könyvbemutató apropóján. Tovább a tévúton. Még mindig alternatíva nélkül: Előrebocsátom, hogy a cikk számára mottóul választott két kívánságpár közül az egyik nem valósulhatott meg, a másik pedig ilyen módon (ahogy képzelik) nem valósulhat meg. A Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra bemutatójának külön érdekességet adott, hogy már hetekkel ezelőtt felállt az Orbán-kormány. Így arra is lehetőség nyílik, hogy a kötet bizonyos megállapításait szembesítsük az utóbbi hetek fejleményeivel. A legújabb események, köztük a 29 pontban megfogalmazott intézkedéscsomag és egyes más intézkedések tükrében megítéljük, beigazolódni látszik-e az, amire a szerző ismeretei és a korábbi Orbán-kormányban szerzett személyes tapasztalatai alapján számított. Mindenekelőtt az, hogy tovább vezetik-e a társadalmat a kényszerpályáknak kikiáltott tévutakon, vagy mégis - ami az előzmények után meglepő lenne - pozitív fordulat jeleit láthatjuk. Matolcsy György: fordulat és reform? a teljes cikk letöltése pdf-ben *A Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra* bemutatójáról:** 2010. június 17-én 16 és 18 óra között került sor a Récsei Centerben a Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra c. könyv bemutatójára. A meghívóval együtt a honlapra is felkerült "A könyvbemutatóhoz" című anyag (ld. alább), ami a fülszövegnél bővebb terjedelemben foglalja össze a kötet jellegzetességeit és helyezi el a "Kényszerpályák"-at a gazdasági és politikai kiadványok között. (A kötet két pillére ugyanis a gazdaság és a politika.) Dedikálás és kötetlen beszélgetés A könyvbemutatót Dr. Martinkó Károly író, újságíró nyitotta meg (ő volt az egyetlen megjelent újságíró); felvezetőjében megállapította, hogy a 320 oldalas kötetben gyakorlatilag minden benne van, ami ma valóban érdekes és igazán fontos lehet. A könyv szerzője, Dr. Szabadi Béla e megállapításra is támaszkodva előadásában példaszerűen bemutatta, mi mindenre is ad választ a könyv: a fülszövegben megjelölteken kívül is. Czike László neves közgazdász és közíró véleményének felolvasásával pedig (ő akadályoztatása miatt nem tudott személyesen részt venni) Szabadi Béla azt érzékeltette, mi mindent lehet még ezenfelül is a kiadványról és szerzőjéről elmondani. Például azt, hogy mi mindenben tér el Bogár László és Drábik János, illetve Szabadi Béla helyzetértékelése és válaszai, bár a rendszerváltás alapvető kudarcában egyetértenek. (Czike László és egy olvasó, Nagy Mátyás írásba foglalt véleményét alább olvashatják.) a teljes cikk letöltése pdf-ben Czike László véleménye pdf-ben Nagy Mátyás gondolatai pdf-ben a Könyvbemutatóhoz című anyag letöltése pdf-ben a Meghívó letöltése pdf-ben Szemléletváltás helyett a régi nézeteket veszik elő. Megint előhúzták a forintleértékelést: Most a görög válság és az euró kapcsán húzták elő, ami állítólag arra hívta fel a figyelmet, hogy az euró kifejezetten előnytelen a kevésbé fejlett országoknak, mert megfosztja őket egy olyan alapvető eszköztől, ami a tankönyvekben is szerepel. Ez a forintleértékelés lenne, amivel - e módszer mai népszerűsítői szerint - Magyarországnak élnie kellene, de nem teheti, mert ez ellentétes lenne a devizahitelesek érdekeivel. Ezt oldaná fel a devizahitelek forinthitelekké való átállítása, ami szabad folyást adna a leértékelésnek. A devizahitelek átalakítását a nemsokára hivatalba lépő kormány a legsürgetőbb teendők között tartja számon: e ponton - ha más indíttatásból is - a nézetek találkoznak. Medgyessyt nem hagyták Az, aki ezt egyre hangosabban képviseli egy politikai profilú "kereskedelmi" rádió nyájas műsorvezetőjénél, az ő buzgó helyeslése mellett indította kampányát. Mondhatni, annak köpönyegéből bújt ki, de ma már a televíziókban és a lapokban is képviseli ezt. És egyre sűrűbben és zajosabban. Ahogy ő jellemzi önmagát: "magányos farkasként". Pedig nézete nemigen tér el Bokros Lajosétól és Medgyessy Péterétől, miközben már évtizedek óta a tankönyvek sem fogalmaznak úgy, ahogy a nyilatkozó és szakmai elődei. Sokan már évtizedekkel ezelőtt látták a lehetséges hátulütőket és felhívták a figyelmet arra, hogy a konkrét összefüggésektől függően a nemzeti valuta leértékelése nem feltétlenül jár pozitív mérleggel, sőt bumerángként üthet vissza. A néhány hete megjelent könyvemben (Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra) alaposan körbejártam az előbbi kérdéseket is: hogyan lett a leértékelési tévútból - a tények és az összefüggések hibás beállításával, a tapasztalatok negligálásával - kényszerpálya. Az élet tovább is "írja" a történetet, annyiban mindenképpen, hogy folyamatosan újabb példákkal támasztja alá a kötet megállapításait. Azt is, hogy nincs kidolgozott alternatíva, hogy a gazdasági gondok összefüggő, rendszerszerű megközelítését még mindig meg akarják kerülni. Felkészületlenségből és direkt hatalmi érdekből. a teljes cikk letöltése pdf-ben Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra Levelek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek (2007. december, 2008. július): Ezúttal a gazdaságpolitikai témájú levelekről essék szó. Két hete jelent meg a Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra című új kötetem. Ennek ún. fülszövegében olvasható, hogy a könyvet az élet is írta; persze nemcsak annyiban, hogy a legújabb aktualitások sem hiányoznak, hanem mert igyekeztem feltételezések helyett a kérdések minél szélesebb körére - ha addig nem lettek volna - konkrét tapasztalatokat szerezni vagy azokat bővíteni. Levelet írtam Gyurcsány Ferencnek Amikor Magyarország miniszterelnökéhez fordultam gazdaságpolitikai témában, a válaszokból, de még azok elmaradásából is következtetni tudtam, bizonyságot szereztem, a reakciók vagy azok elmaradása sok mindenben megerősített. Hiszen így vagy úgy megnyilvánult. Például abban, hogy tudatosan rekesztik-e ki egy alternatíva lehetőségét is. Hogy érdemi kormányzás helyett pótcselekvéseket végeznek, nem törődve a sejthető következményekkel. Egyúttal dokumentáltam, hogy a gazdaságpolitikai tárgyú levelekben már évekkel korábban figyelmeztettem a veszélyre és sajnos az élet engem igazolt. - Miért írsz Gyurcsány Ferencnek? - kérdezték sokan ismerőseim közül. - Mit vársz tőle? Bizonyára nem is fog válaszolni. Megpróbáltam elmagyarázni, mi mindent várok. Általában nem értették. A levelekre volt, amikor érkezett valamilyen reakció, volt, amikor nem. Volt, amikor felajánlották, hogy beajánlanak egykori kollegámnak, Vértes Andrásnak, aki a miniszterelnöki tanácsadást vezeti. Ezt nem tartottam elfogadhatónak véleményem kifejtésére és hasznosítására. Most két jellemző levelet hozok nyilvánosságra (a másodikat és a hetediket). Felmerülhet, hogy ezzel esetleg ártanék a volt miniszterelnöknek vagy pártjának, amikor úgy is sok baja van. De hát azzal a "gazdaságpolitikával", amihez most is ragaszkodnak, nem lehet megújulni, de el lehet tűnni. Más gazdasági szemlélet és felkészültség, alternatíva hiányában a baloldal bukása vetíthető előre. A köz érdeke pedig mindenképpen a publikálás mellett szól. A levelek az alábbi linkekre kattintva olvashatóak el. második levél Gyurcsány Ferencnek hetedik levél Gyurcsány Ferencnek Adóreform-ötletelés: csak a károk biztosak Az elszámolás (leszámolás, számadás) és a jogrend: Tapasztaljuk, hogy olyan állapotok alakultak ki az országban (a gazdaságban, a politikában és másutt), amelyek elfogadhatatlanok, egyre kevésbé elviselhetőek. Hogy mi e helyzet oka, azzal alig foglalkoznak, pedig régóta ez lenne az igazán érdekes és lényeges kérdés, ezzel ugyanis esély nyílhatott volna a negatív folyamatok megállítására, visszafordítására. Már amennyiben ez a hatalom érdekében állt volna, illetve állna. Keller László: minek megy neki? A helyzet feltárásának - ha ez lenne a cél - része lehet a számonkérés, a felelősök elszámoltatása, felelősségre vonása. Ennek nyilván akkor van értelme, ha a valóságnak megfelelő, a tényállást teljesen feltáró, a valódi felelősökre és felelősségre (annak teljes körére) kiterjedő eljárást jelent. Ha létezik a törvény előtti egyenlőség. Ha tehát betartják a jogállamiság normáit, beleértve a védekezés jogát és értelmét, ami viszont - sokaknak úgy tűnhet - fékezheti, sőt akár meg is akadályozhatja a számonkérést. Az elmúlt évtizedekben viszont tudomásul vették a "pozitív diszkriminációt", illetve azokat a feltételezhető alkukat, amelyek e mögött állhattak. Sokan elkerülték ugyanis a bíróságot, de még a meggyanúsítást is. - Legalább azok maradjanak a körben, akik oda kerültek - hangzik a vélekedés. a teljes cikk letöltése pdf-ben Demszky Gábor a Hálóban és a Bilincs és pórázban: Demszky Gábor húsz éve van (majdnem azt írtam, hogy áll) a főváros élén, egyedülálló helyismerettel és "kapcsolati tőkével" kell rendelkeznie. Ez különben nem feltétlenül előny a társadalom, a közösség, a budapestiek számára. Az összefonódások és a túlzott "megmelegedés" elkerülése vagy legalább gyengítése érdekében szokták több magas funkciónál kizárni a hosszú regnálás lehetőségét. A főpolgármesteri funkció még nem ilyen, pedig Budapest jelentősége, ha költségvetésével mérjük, nagyobb egy nagy minisztériuménál. (Már 2009-ben meghaladta a főváros költségvetésének kiadási főösszege az ötszázmilliárd forintot.) El kellene végre gondolkodni a lehetséges időtartam korlátozásán, mondjuk két ciklusra való limitálásán. Akkor is, ha a főpolgármesternek jó lenne teljesítménye. Demszky: egyedülálló beágyazottság Könyveimben nem kis terjedelemben foglalkozom Demszky Gábor szerepléseivel és felvállalt szerepével, "fordulataival" az Orbán-kormány idején, illetve néhány évvel később. Tanulságosnak és érdekesnek tűnik ezek újraolvasása, közelebb jutunk ahhoz, amit udvariasan "Demszky-jelenségnek" nevezhetünk. Néhány szemelvényt adok közre, a továbbiak is érdekesek, ezek oldalszámait közlöm. Egyúttal emlékeztetek arra, hogy a két könyvben sok száz közéleti szereplőről olvashatnak: nevesített formában. Mindkét kiadványhoz tartozik névmutató (a Háló - Két leszámolás esetében ez nem a könyv része, a honlapról tölthető le). Mindkét munka kézikönyvként forgatható. a teljes cikk letöltése pdf-ben Tévutakból kényszerpályák: Beszélgetés Szabadi Béla harmadik könyvéről: Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra. Mi az oka annak, hogy 20 éve körbevezetik a lakosságot a sűrű, sötét erdőben? Hogy a legjobb helyzetben volt ország a leggyengébb teljesítményt nyújtja? Eközben konkurenseink korszakokat léptek előre. Nincs semmilyen koncepció, elgondolás. A fejlődés kerékkötője az új osztály. Más szemlélettel gyors lenne a kibontakozás. Mire (kire) megy el a pénz? Egyre több a milliárdos. Mit tenne velük a Papa. Nem volt rendszerváltás. A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó. A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), kényszerpályák, tévutak, nomenklatúra, rablógazdálkodás, pazarlás, autópályák, büszkeség, konstrukció stb. Mi védi Demszkyt? Az új nomenklatúra: Folytatódik a beszélgetés Szabadi Béla új könyvéről: Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra. A sajnálatos helyzet és a változtatás elmaradásának oka: az elit felkészületlensége és érdekei. Normativitás helyett kézi vezérlés. A BKV-nál nem elszigetelt gyakorlat folyik. Mi védi Demszky Gábort, miért marad a helyén? Mesterházy Ernő és a Fradi létesítményei. Összefonódások, egy elit van. A remények viszonylagossága. A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó. A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), Demszky Gábor, Budapest 20 éve regnáló főpolgármestere, Mesterházy Ernő, Demszky barátja, a Ferencváros, Deutsch Tamás, volt sportminiszter (1999-2002), ISM, Tarlós István, a fővárosi Fidesz-frakcióvezető, főpolgármester-jelölt, Orbán Viktor volt és leendő miniszterelnök, a Fidesz elnöke, Róna Péter közgazdász, Jobbik, Budapest TV, MTV, takarítás, sportlétesítmény, hatalmi viszonyok, szemlélet, nemzeti fejlesztési terv, stb. SZDSZ vagy SZDB? Mi jut eszünkbe az állapotokat látva az SZDSZ-ről? A szabad demokrata ballaszt. Hogyan, kik által jutott ide az ország? A főváros a gazdálkodás állatorvosi lova. Akik beszélgetnek: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Légmán Imre ügyvéd, Sándor István (a Papa). A videón látható: Légmán Imre ügyvéd, Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó. A beszélgetésben szerepel: Légmán Imre ügyvéd, Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), Demszky Gábor főpolgármester, SZDSZ, SZDB, korrupció, ámokfutás, álszakértők, szabad demokrata ballaszt stb. Szabadi Béla első fokon pert nyert a TV2 ellen (2010. január 4.): A közlemény az MTI közlemény szövege Személyiségi jogsértések: bírósági ítéletek: Egyértelmű ügyekben is pert kell indítani, nyugodtan átlép a sajtó a törvényeken. Például a bilincses képeknél vagy a nyilvánvaló rágalmazásoknál. Ez is bizonyítja a "véleményalkotó értelmiség" gyenge színvonalát. Két jogerősen lezárult győztes per, amiben a jogsértést megállapították, de nincs igazi elégtétel és a kárral összhangban levő kártérítés. Megállapították a képmással való visszaélést, az emberi méltóság megsértését, az emberi becsület megsértését. A sajtó szembeszegülése a bíróság ítéleteivel. A videón látható: Légmán Imre ügyvéd, Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó. A beszélgetésben szerepel: Légmán Imre ügyvéd, Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), TV2, lap, televízió, emberi méltóság, becsület, képmással való visszaélés, elégtétel, sajtó, hatalmi ág, anyagi helyzet stb. Lejárató kampány. Ki rendeli meg? Szabadi Bélánál példátlan lejáratás folyt: éveken át és szinte minden nap, ezzel is nyomást gyakoroltak a bíróságra. Bilincses képek mutogatása: még évekkel az események után is. Személyiségi jogi perben elmarasztaltak két sajtóorgánumot és megállapították, hogy Szabadi Bélánál nem merült fel egyéni haszonszerzés. Milliárdos hiány helyett több mint 45 milliárd forint anyagi előny következett be. Papa: ki rendeli meg a bilincses vezetgetést? A pártállam öröksége. A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó. A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), ügyész, bíró, pártállam, örökség, igazságszolgáltatás, félelem. Ötezer forint. És ami még mögötte van: 2009. november 1-jén felhívtam honlapom olvasóinak figyelmét, minden héten és már sokadik alkalommal érdekes közéleti műsorban láthatnak. Most viszont arról kell tájékoztatást adnom, hogy hetek óta nem azt a műsort találják a megadott időben, amit tájékoztatásom alapján keresnének. November 4-én, 11-én és 18-án még adásba kerültünk. November 23-án, két nappal a következő megjelenés előtt a tulajdonos nevében egy titkárnő hívta fel a műsorvezetőt és közölte (helyette), hogy december közepéig szüneteltetik a műsort. Úgy állította be, mintha esetleg még folytatódhatna; talán azért, hogy ne legyen belőle konfliktus. "Kötelezettséget vállalt", hogy a műsorvezető még karácsony előtt megkapja elmaradt honoráriumát: a hat (!) fellépés után járó és eddig elmaradt 30 ezer forintját. A Budapest TV: vissza a kezdetekhez Nem valószínű ugyanakkor, hogy az ötezer forint "megtakarítása" lenne a magyarázat, meg is ismételhetnék műsorait, de helyette máséval, egy rendőrségi médiafelelősével teszik ugyanezt: Martinkó Károly műsoridejében. (Elég "szokatlan" még a mai viszonyok között is, hogy egy testület önmaga munkájáról készít műsort egy kereskedelmi televízióban, és az válik kizárólagossá.) a teljes cikk letöltése pdf-ben egy korábbi figyelemfelhívás Levél az országgyűlési képviselőknek és a kormány tagjainak (2009. október 2.): Több mint nyolc éve a politikai érdekek és manipulációk nagyrészt kizárják személyemet a közgazdasági munkából és a véleményalkotásból. A nyílt levél formáját azért választottam, mert 20 éves makrogazdasági kutatói és elemzői, tanácsadói, programalkotói tevékenység, valamint kevésbé hosszú, de igen tartalmas vállalatvezetői, minisztériumi, kormánytagkénti, képviselői stb. munka, tapasztalatok és ismeretek alapján fel kell hívnom figyelmüket: a rossz úton járnak! Ez pedig a társadalom számára további hatalmas károkat és veszteségeket okoz(hat). Sokkal nagyobb a tét, semmint kizárólag pártszimpátia vagy valamely, a párthoz tartozó személy vonzereje, "karizmája" dönthetne a választásokon a gazdaságpolitikáról. Még most sem, amikor a jövő szempontjából és az ország számára e téren sincs igazi "választék". Egyik sem kínál reális kiutat, ami a hatalom megszerzését öncélúvá és a társadalom érdekével ellentétessé teheti. (Ezt és a további megállapításokat a csatolt anyagban fejtem ki és támasztom alá.) a teljes levél letöltése pdf-ben Gazdaságpolitikai alternatíva nélkül. (3. rész) Mi mindenről kell szólnia az alternatív programnak? Mi van a programként megjelenő anyagokban, és ezek mire jók? Miért ilyenek, mi mindenről kellene szólnia egy működőképes alternatívának? Például a termőföldről. A pártok és az állam azokat a feladatokat különösen nem kerülheti meg, amelyeknél a változtatás lehetősége már csak rövid ideig áll fenn. Ilyen a külföldiek földtulajdonszerzésének a kérdése, ami az Orbán-, majd a Medgyessy-kormány idején olyan EU-megállapodással és szabályozással zárult, ami súlyos károkat és veszteségeket okoz a magyar mezőgazdaságnak. Nem mindegy, hogy az árkülönbözetet, ami évekkel ezelőtt 25 ezermilliárd forint (!) volt, ki teszi zsebre: a magyar termelők vagy a külföldiek. Kiszorulhatnak a magyarok a mezőgazdasági termelésből, ami a komparatív előnyök folytán is arra lenne "ítélve", hogy húzóágazat legyen. Kiszorulhatnak a támogatásokból is. A kérdés rendezését tekintve alig maradt idő, szó szerint a 24. órában vagyunk. Orbán Viktor és Széles Gábor A magyar kormánypolitika nem a súlyán kezelte és kezeli a kérdést. Orbán Viktor miniszterelnök nem az agrártárcát, hanem a külügyet bízta meg a magyar álláspont kidolgozásával és képviseletével, az FVM tájékoztatást is alig kapott. Nem vették jó néven a kormányban az FVM vezetésének határozott álláspontját, miszerint belátható időn belül nem szabad megengedni a külföldiek termőföldvásárlását, ez a két felső vezető elmozdításában biztosan meghatározó szerepet játszott. Négy dátum fejezi ki az összefüggéseket: 2000. szeptember, 2000. november, 2001. február és 2001. június 19-e. a teljes cikk letöltése pdf-ben Gazdaságpolitikai alternatíva nélkül. (2. rész) Az alternatíva reménytelensége: A rendszerváltásnak több célja is volt, sajnálatos, hogy azóta mindegyiket, néhányat szinte azonnal mintha "elfelejtettek" volna. Ma sok tekintetben ott tartunk, vagy még ott sem, ahol a feltételezett rendszerváltás küszöbén voltunk. Nemrég volt. Kuncze Gábor és a garancia, az SZDSZ Alternatívát akartunk. Az egyik cél a tartós és fenntartható, hatékony és gyors ütemű gazdasági növekedés, ami belátható időn belül megteremti Európa közepén az európai körülményeket és fejlettséget, az évtizedek óta elhalasztott igények kielégítését, és megőrzi a foglalkoztatottság nagyjából hasonló színvonalát, teret ad a szabad vállalkozásoknak. Megfelelő ütemű és minőségű növekedés nélkül nem lehetett - ma sem lehet - a társadalom és a gazdaság rengeteg problémáját megoldani, újabbak keletkezését megakadályozni, a lakosság számára az emberhez méltó élet feltételeit biztosítani. A kihívásokra reagálni, rendkívüli helyzetekre (pl. világgazdaság válság) tartalékokkal rendelkezni és így a manőverezés teljes repertoárját felhasználni. A recessziót minimalizálni. a teljes cikk letöltése pdf-ben Gazdaságpolitikai alternatíva nélkül. (1. rész) Miért nincs? És miért nem lehet? Idén húszéves az ún. rendszerváltás. Ezt az évfordulót a sokadik gazdasági válsággal köszönthetjük, sőt azzal, hogy a gazdaság működőképességének határára és a csőd közelébe került. A megrázkódtatások ismétlődése és erősödése is arra utal, hogy súlyos gondok vannak a gazdaságpolitikával, a kormányzás színvonalával, hozzáértésével, felismeréseivel és szemléletével, és magával a végig nem vitt rendszerváltással. Hogy a gyakorlat hosszú idő óta nem változik, sőt helyenként rosszabbodik, abban több tényezőnek is - egymással is összefüggő, egymást erősítő - szerepe van. Ezek: 1.) a növekvő inkompetencia; 2.) egy rég túlhaladott, ám könnyen felfogható ("elsajátítható") és praktikusan alkalmazható liberális nézethez való ragaszkodás; 3.) az elfogadhatatlan gyakorlat fenntartásához fűződő hatalmi/politikai, klientúra-érdekek. Szerepük nem csak passzív, aktív is: sokan és összehangoltan az eltérő szemléletet, tényleges alternatívát minden lehetséges módon igyekeznek kirekeszteni. Lehetőségét tagadják, létrejöttét akadályozzák, a sajtóból (tájékoztatásból) az erről folyó eszmecserét is kizárják. Vagy azt akarják alternatívának beállítani, ami nem az és így a kérdés súlytalanná válik. Ha mégis létrejönne az alternatíva és számolni kellene vele, lejáratják, a személyeket különösen, akik komplex elképzeléseikkel "zavarják" a hatalmi viszonyokat és "veszélyeztetik" kapcsolataikat. a teljes cikk letöltése pdf-ben Túszok és túszejtők: A helyzetértékelő cikknek sok címe lehetne, de talán nem véletlen, hogy mégis éppen ezt választottam Ahol persze túszok vannak, ott túszejtőknek is kell lenniük. Ebben nincsen semmi rendkívüli. A megfordult szerepek annál érdekesebbek és jellegzetesebbek. A politika az utóbbi évtizedekben különösen nagy figyelmet fordít klientúrájának létrehozására, sőt ez a törekvés egyre erőteljesebb, láthatóan egyre több pénzt és lehetőséget kapnak azok, akiket lekötelezettjeivé kíván tenni. A klientúrába bekerülni irigylésre méltó dolog, valósággal tülekednek a helyekért. A politika úgy gondolja, hogy olyanokat nyer meg magának, akiknek számíthat a segítségére és a kiállására. Ezzel addig nincs is baj, amíg legalább elfogadhatóan megy a párt, vagy a kormány szekere. Ha már nem, a klientúra feltételezett gazdája ellen fordul. De elég ehhez az is, ha a klientúra azt hiszi, hogy valamit veszíthet, ha továbbra is elkötelezett marad, akkor is így tesz. Önálló erőként lép a vagyona és a kapcsolatai révén, amelyhez nem kis részben a kormánypárt juttatta, destabilizáló tényező lesz. Kényszerít, alkukat köt, hálót sző. Politikát formál, amire a választók nem jogosították fel. Most éppen ilyen jeleket láthatunk. Az ország szomorú helyzetének és szomorú közállapotainak sajnálatos jellegzetessége, hogy a politika haszonélvezői, holdudvara nem akarja hagyni a hibák kiigazítását. Akkor sem, ha az irányzat folytatásának csak bukás és az ország súlyos válsága lehet a következménye. A felelősség persze nem az övé. a teljes cikk letöltése pdf-ben Személyes érintettségből: nyílt levél a Helyi Téma szerkesztőségének (és Pozsgay Imrének): A mai kormánypárti politikusok elszámoltatásának (pontosabban: börtönnel való fenyegetésének) kampányába a Helyi Téma is bekapcsolódott. Nem világos: konkrétan milyen minőségében kérdezték Pozsgay Imrét? Persze akármilyenben (volt kommunista, majd szocialista, aztán MDF-es politikusként és ma is - bár más fertályon - politizáló emberként, vagy jelenleg is, éltes kora ellenére politológiával foglalkozó, még hivatalban levő egyetemi tanárként) a kérdésekre tájékozottan kellene reagálnia. Semmiképpen nem lehetne eszköz a hangulatkeltésre, és vissza kellene utasítania, hogy bárkit eszközként használjanak fel: rajta, tehát Pozsgay Imrén keresztül. A riporter "ügyesen" belekevert mindabba, amit korábban az állami vagyon elherdálóiról mondott, ehhez is készségesen csatlakozott Pozsgay Imre. Milenniumi zászlóátadás Csopakon, 2000-ben Pozsgay Imrével A börtönről való sorozatos ellenzéki kijelentések ellenére a szocialisták vezetői és a kormánypárti sajtó általában úgy tesznek, mintha nem lenne ilyen veszély. Sőt nemcsak nyugtatgatják magukat, hanem belefojtják az aggódókba a szót. Rendszerint képtelenek kommunikációjukban különválasztani az elszámoltatást, amitől az félhet, akinek takargatnivalója van, a leszámolástól, amitől az félhet csak igazán, akinek nincs takargatnivalója, de rátették a célt. Olyan is tarthat, aki helyzetéből adódóan el sem követhette volna azt a bizonyos cselekményt. (Pl. nem volt vagyonkezelő, utólag "értelmezik" annak.) a levél teljes szövege pdf-ben a hivatkozott cikk Az író-olvasó találkozóról (2009. június 11.) És egy olvasói vélemény: Ahogy meghirdettük, 2009. június 11-én 15.30-tól, a Budai Sport Hotelben író-olvasó találkozóra került sor; témája és apropója könyveim (A HÁLÓ - Két leszámolás, Bilincs és póráz - A Gyorskocsi utca) voltak. E kötetek az ún. Szabadi-ügy előkészítését és elindítását, a per szempontjából meghatározó előzetes letartóztatás hónapjait, viszonyait, a módszereket tárgyalják. Részben a személyes "élmények" alapján, természetesen le nem mondva a lehetséges dokumentálásról. Úgy gondolom, és tapasztalatom szerint sokan osztják e véleményt: a könyvek ma is aktuálisak, sőt talán egyre inkább. Elolvasva őket egy kicsit bepillanthatunk a jövőbe. (Vannak tények, amelyek szerint ez a jövő már el is kezdődött.) Sokan elfogadják a megállapítást: a Szabadi-ügy volt a kezdete, origója az általános romlásnak, szétzüllésnek. Elkerülhetetlen e korszak megismerése, enélkül nem lehet helyes következtetésekre jutni. A kiutat tekintve sem. Ismét beigazolódott, az embereket nagyon érdekli az, ami Szabadi Bélával, az Orbán-kormány tagjával történt. Nemcsak annak személyes vonatkozásai miatt, hanem elsősorban a szélesebb következmények, a sejthető háttere és a nyilvánvaló céljai miatt. A megjelentek között a könyvek több szereplőjét is felfedezhettük. Így például Sándor István főnyomozót (a Papát), aki hasonló okból, hasonló tortúrán ment keresztül: lényegében ugyanazokban a hónapokban. Az ő életébe is "beleszólt" a politika, ahogy ez pl. a parlamenti vizsgálóbizottság előtti meghallgatásából, vagy őrizetbe vételének megválasztott idejéből is kitűnik. Dr. Szabadi Béla és Dr. Martinkó Károly a találkozón A beszélgetést Dr. Martinkó Károly író, újságíró nyitotta meg, ő fogta össze a hozzászólásokat, tartotta mederben az élénk eszmecserét. A könyveket a helyszínen meg lehetett vásárolni; többen a már kiolvasott köteteiket dedikáltatták. Dedikálás. Balra: Sándor István (a Papa) Az egyik olvasó megírt véleménnyel érkezett, ami így kezdődik: "Aki ért valamit a politikához, jártas az elmúlt 64 év hazai történelmében; az előtt nem lehet kétséges, hogy e két könyvben a Dr. Torgyán József vezette Kisgazdapártnak a FIDESZ részéről előre megtervezett felszámolása bontakozik ki: Dr. Szabadi Béla volt politikai államtitkár személyes meghurcolásán keresztül." A teljes szöveget alább olvashatják. Az eseményről aznap este beszámolt az ATV híradója. az olvasói vélemény teljes szövege pdf-ben meghívó az író-olvasó találkozóra cégvezetői levelek A Magyar Hírlap és a miniszterelnöki bojkott. Áthallások és kriminalizálás: Éveken át hiába próbáltam felhívni a figyelmet a Szabadi-ügy esetleges távlatos következményeire. Máris itt van egy: a miniszterelnöki bojkott kimondása (teljesen mindegy, hogy kérése, elrendelése), ami a Szabadi-ügyben hozott ítélet alapján durva minősítést kaphat, annak alapján hivatali visszaélés bűncselekményének gyanúját veti fel. (Ahogy más vezetők bizonyos korábbi megnyilvánulásai is.) Ugyanis nagyon hasonló, lényegében azonos a tényállás azzal, amit a Szabadi-ügyben, például a reklámszerződések vádpontjában a bíróságok felállítottak. E tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság Szabadi Bélát hivatali visszaélésért jogerősen elítélte. Széles Gábor tulajdonos Természetesen nemcsak ez hathat a jövőben sokak sorsára "negatívan", hanem a tényállás felállításának alkalmazott módja is. A Szabadi-perben - továbbra is ez a határozott véleményem - a tényállás helytelen és hiányos, ún. érdekelt tanúk vallomásaira épül, míg másokat kirekeszt, iratokat, dokumentumokat nem vesz figyelembe. Meghatározó törvényektől (pl. társasági törvény stb. előírásaitól) "eltekint", helytelen következtetéseket vesz alapul. Most azonban nem ez utóbbi sajnálatos körülménnyel, hanem főleg a tényállások - legalábbis a felszínen való - egybeesésével foglalkozom. a teljes cikk letöltése pdf-ben Állampolgári levél Dr. Szabadi Béla ügyében Dr. Szili Katalinhoz, a Magyar Országgyűlés elnökéhez (2009. január 27.): Nagy Mátyás, aki az állampolgári levelet írta, annak idején ügyemen érzett felháborodásában kereste velem a kapcsolatot, azóta időnként e-mailen kicseréljük gondolatainkat. Most Szili Katalinnak írt és felhatalmazott, hogy honlapomra tegyem fel, és közérdekű tartalma miatt nyílt levélként adjam közre. Kiállását és igazságérzetét nagyra értékelem, összefogott véleményét igen értékesnek tartom. Sokak gondolatait fogalmazza meg a koncepciós perről, okairól, a kádári korszakhoz képest szinte nem változott igazságszolgáltatásról és a politikai elit elfogadhatatlan magatartásáról. Minderről röviden, tömören és plasztikusan ír, ráadásul úgy, hogy szinte teljes képet ad a témáról és összefüggéseiről. Dr. Szili Katalin Igen Tisztelt Elnök Asszony! Nem tudom az ügy pontos részleteit, de azt igen, hogy olyan eljárási szabályokat sértett meg elejétől fogva a Rendőrség, Ügyészség, amely egy alkotmányos jogállam esetében eleve kizárta volna már a nyomozati szakaszt is. Ez a példa is rávilágít arra, hogy az érdekek legfelsőbb szintjén még mindig minden lehetséges a magyar igazságszolgáltatás területén, és az mit sem változott a kádári korszakhoz képest. Hogy nem így folynak ügyében a dolgok, az a koncepció következménye, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint a leveleinek, kéréseinek lesöprése az illetékes asztalokról, a legelemibb emberi normákat is felrúgva, olyan emberek sora részéről, akikkel korábban napi munkakapcsolatban, így személyes ismeretségben is volt. Közvetve épp eza szemlélet vezetett a mai állapotokhoz, ahol a demokráciát is eleve fordítva értelmezik: a mindent lehet, amit szabad regulát éppen fordítva teszik, azaz mindent szabad, amit lehet. a levél letöltése pdf-ben: (Levél Dr. Szili Katalin részére, Nagy Mátyás) Sikerember vagy a nagykoalíció embere? Levél a miniszterhez (2008. december 2.): Az egyik magyar paradoxon, amin tapasztalataink alapján naponta megdöbbenhetünk: a mezőgazdaság és a minisztérium szomorú állapota, illetve a hivatalos "kritikák" közötti kiáltó ellentmondás. E "kritikák" a súlyos helyzet elnézésétől (ellenzék) az áradozásig terjednek (kormány). A miniszterelnöki dicséret az elmaradt ellenzéki támadások ellentétele. Olyan áron is, hogy az egyik nagy pénzosztó minisztériumban, az FVM-ben az ellenzék vezetői, a számukra fontos személyek és klientúratagok "helyzetben vannak", és "ki vannak szolgálva". Emiatt az "ellenzék" nem támadja sem a tárcát, sem a vezetését: tevékenységének gyengeségei, fogyatékosságai és bizonyos ügyek ellenére. És Gráf Józsefre való tekintettel. A viszony olyan, hogy Gráf Józsefben egy esetleges nagykoalíció vezetőjét látják, őt el tudnák fogadni. Gráf József Gráf Józsefről miniszteri pályafutása kezdetén sok minden másként látszott, mint ma. Volt, ami igazolódott, de nem ért véget - a munka helyett - az elődökre, helyesebben az elődök elődeinek elődeire való mutogatás, ha visszafogottabb formában is. Akkor a munka és koncepció hiányának elfedésére gondoltam, ma - személyes tapasztalataim alapján is - úgy látom, hogy ez azt is kifejezi, hogy Gráf József tulajdonképpen egyetért azokkal a módszerekkel, amelyeket a Fidesz koalíciós partnere ellen - annak kiszorítására - bevetett. Számomra pedig azt, hogy nem zavarja, amit - minden alap nélkül (ezzel neki tökéletesen tisztában kell lennie) - az FVM egyik volt vezetőjével műveltek. Olyannyira nem zavarhatja, hogy azonosulni látszik azzal. A másodfokú tárgyalásra elküldte képviselőjét, aki olyan látványosan demonstrált ellenem, hogy a tanácsvezető bíró jegyzőkönyvileg figyelmeztette. Ennél is megdöbbentőbb, hogy Gráf József nem adja ki azokat az iratokat, amelyek nagyban segítenének abban, hogy e per végre és az igazságnak megfelelően lezáruljon. A mellékelt levél erről íródott. a levél letöltése pdf-ben Egy koncepciós per és Gráf József: Szabadi Béla a Budapest Televízióban beszél perének jellegzetességeiről és arról, hogy Gráf Imre miniszter nem is válaszol, sem neki, sem a bíróságnak a megkeresésére: adja ki a minisztérium a perdöntő bizonyítékokat. A műsorvezető: Martinkó Károly, a másik interjúalany: Sándor István, a Papa. A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó. A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), Bárándy György ügyvéd, Rajk László kivégzett belügyminiszter, Nagy Imre mártír miniszterelnök, Kádár János kommunista főtitkár, Gráf József agrárminiszter, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Kiss Péter volt kancelláriaminiszter, Márai Sándor író, koncepciós eljárás, politikai per, a Háló - Két leszámolás c. könyv, a Bilincs és Póráz - A Gyorskocsi utca c. könyv, Gyorskocsi utcai börtön, tényállás, megrendelt ítélet stb. Bajnai Gordon válaszol? Bajnai Gordon miniszterelnök megkeresése: adja ki Gráf József agrárminiszter a perújításhoz is szükséges döntő bizonyítékokat. Boros Imre megbízott (ideiglenes) agrárminiszter, feljelentő tényállást adott, minősített és megrendelte Szabadi Béla elítélését. Feljelentésének vaskos mellékletét a mai napig nem mutatták meg. Sándor István, a Papa is beszél koncepciós peréről. A videón látható: Szabadi Béla, Martinkó Károly műsorvezető, Sándor István (a Papa) nyugalmazott r. alezredes, magánnyomozó. A beszélgetésben szerepel: Szabadi Béla, Martinkó Károly, Sándor István (a Papa), Bajnai Gordon miniszterelnök, Gráf József agrárminiszter, Boros Imre megbízott (ideiglenes) agrárminiszter, Légmán Imre ügyvéd, Morvai Krisztina, bíróság, hiba, repülőjegy, móri ügy, 2006 októbere, rendőrség stb. Helyzetkép: a mentelmi ügyekben és másról. Géczi József Alajosnak: Közkívánatra hozom nyilvánosságra azt a 2007. decemberi levelet, amire korábban hivatkoztam. A közlést emellett a mentelmi bizottság honlapjának közlései is indokolják, ahol sajnálatosan sok az alaptalan, téves információ. Ezek helyreigazítása érdekében a napokban fordultam Géczi József Alajoshoz. Géczi József Alajos 2007. decemberi levelemre választ kaptam ugyan az elnök úrtól, de az ügy koncepciós jellegének rögzítése ellenére mégsem következett be az a fordulat hozzáállásában, amire számítani lehetett. Ez a harmadik oka a nyilvánosságra hozatalnak. a levél letöltése pdf-ben Géczi József Alajos válasza Géczi József Alajos: Mit mond?! Jogállam és életképek. Géczi József Alajos mentelmi bizottsági elnök artikulált fellépése Kálmán Olgánál. Helyenként sületlenségekkel és ferdítésekkel. Nehezen érthető és okosakat mond. Szabadi Bélát azért adták ki, mert senki nem szerette. (Jogállam?) Géczi igyekszik eltüntetni a politika szerepét. Másutt is. Juhásznét sem szeretik, sok a vita Hajdú megyében. Juhászné kérte kiadását (nem kérte), de nem adták ki. Senki nem bízik senkiben, az ügyészség, a kormány, a pártok egymásban. A kisgazdák sokat vitáztak, ezért eltűntek. Stb. Reklám (propaganda): hol a határ lefelé? Három közérdekű reklám az ötvenes évek ízlésvilágában és képeivel. Giccsel. Ömlik a pénz a kormánytól és a földművelésügyi tárcától e felesleges reklámokra: most a TV2-be. Adalék a sajtó függetlenségéhez és a takarékossághoz. A videón látható: Géczi József Alajos képviselő (MSZP), a mentelmi bizottság elnöke és Kálmán Olga műsorvezető (ATV) beszélgetése. Utána három közérdekű reklám a TV2-ből. A "hírekben szerepelnek": Szabadi Béla; Juhászné Lévai Katalin képviselőnő (MSZP); Rákosi Mátyás; börtön; Szibéria; bilincs; letartóztatás; demokrácia; kisgazda; szocialista; magánokirat; közokirat; hamisítás; nyomoz; képviselő; felfüggeszt; országgyűlés, közbizalom; ügyészség; kormány; pártok stb. Egy újabb "hallgatag" ember: ismét lapít Géczi József Alajos (MSZP), a mentelmi bizottság elnöke: A politikában, a kormányban, a médiában stb. kialakult és ma már szinte általános "munkamódszer" a nem belülről meghatározott, kellemetlennek, kényesnek, kínosnak érzett, vagy esetleg "csak" munkaigényes kérdések és ügyek elhallgatása. És ha kérdeznek róluk, a hallgatás: intézkedés, kivizsgálás, felülvizsgálat, önkritika, korrekció stb. helyett. Válasz helyett. A felelősség elhárítása. Géczi József Alajos Ahogy honlapom egyik írásának címe - Pál Tibor példája kapcsán - megfogalmazza: "problémát és kárt okoznak, nem is válaszolnak". Semmibe veszik, az állampolgárokat, de még régi ismerőseiket, kollegáikat is. Nem látják el kötelező feladataikat Ez a "hallgatás" az egyik látványos jele annak, hogy nincs kormányzás, amit nem fed el, hogy a sajtóra rátelepedve, kinyilatkoztatásokkal "tartják a kapcsolatot a választókkal", "tematizálják" a közéletet. Ügyemben Géczi József Alajos, a mentelmi bizottság hosszú évek óta regnáló és a mentelmi jogsértésekben megkerülhetetlen vezetője is csak rövid időre bukkant elő, azóta ismét "elbújik" előlem és a kérdések elől. Volt képviselőtársával szemben engedi meg magának ezt az "ügyes", "politikus", valójában nem gerinces stílust. Géczi József Alajos Szili Katalin felkérésére sem kíván mozdulni, ezért fordulok a nyilvánossághoz. a levelek letöltése pdf-ben Az országgyűlési képviselőknek (2008. november 30.): Eközben folyamatosan igyekszik a politika ellenem befolyásolni a közvéleményt és a bírósági eljárást. Megdöbbentő, de az FVM visszatart bizonyítékokat, a bíróság kéréseire egyszerűen nem válaszol. A másodfokú tárgyalásra sértettként küldte el képviselőjét, találékonyan a Boros-féle "bizottság" tagját, aki a tárgyalóteremben és a folyosón demonstratív módon kifejezte véleményét és elkötelezettségét, hangulatot keltett, érzékeltetett, gyengített, ahol tudott. A bíró figyelmeztetése ellenére és a miniszter megkeresése után ez a megengedhetetlen és gusztustalan magatartás folytatódott. Keller László A parlamentben - bár régóta nem vagyok képviselő - nem egyszer szitokszóként használják a nevemet, pl. Isépy Tamás 2004-ben valósággal dicsekedett, hogy sikerült elérni másodszori kiadatásomat is. A mentelmi bizottság elnöke nem adja meg a szükséges felvilágosítást és az elvárható segítséget. A politikaközeli és gyakran kormányközeli sajtó - felbujtásra - elzár a nyilvánosságtól, ugyanakkor még mindig gátlástalanul valótlanságokat terjeszt. És prejudikál: engedély nélkül készített, a bűnösséget sulykoló fotókkal és nyilatkozatokkal. Számomra nem létezik az ártatlanság vélelme, ami a védekezés egyik alkotmányos garanciája. Még nincs jogerős ítélet, de tényként az ellenséges sajtó azt állítja (hazudja), mintha lenne. (Ld. Stop, Hír TV stb.) Az új eljárási szabályok nem ismeretével visszaél, a másodfokot a jogerőssel mossa össze. Nem tudja, vagy nem akarja tudni, mi korrupció, így "nyugodtan" mocskolhat korrupcióval is. a teljes levél letöltése pdf-ben A Zoom főszerkesztőjének (2008. november 30.): Kérem, hogy helyreigazításként - változtatás nélkül - közöljék az alábbiakat: "2008. november 29-én az Újabb párt mondott le Lengyel Zoltánról című cikkünkben tévesen közöltük, hogy Dr. Szabadi Béla honlapja évekkel ezelőtt megszűnt volna. A portál évekkel ezelőtt még nem is létezett, másfél éve indította Dr. Szabadi Béla, viszont ma is működik, folyamatosan megújul. Erről bárki meggyőződhet, ha a http://www.szabadibela.hu/ linkre kattint. A valótlan közlésért olvasóinktól és Dr. Szabadi Bélától ezúton kérünk elnézést." Nagy József a teljes levél letöltése pdf-ben Légmán Imre ügyvéd levele Szili Katalinhoz (2008. november 9.): Dr. Szabadi Béla sorsáért sok tekintetben a parlament is felelős: hol aktív, hol passzív módon közreműködött és sajnos közreműködik meghurcolásában. Még mindig, immár több mint hét évvel az események után és azok után, hogy Lendvai Ildikó és Géczi József állást foglalt, a szocialista képviselők részéről is tapasztalható a közvélemény és a bíróság negatív befolyásolására való törekvés. Még mindig vannak olyan megnyilvánulások is, amelyek dicsekszenek Szabadi Béla bíróság elé juttatásával. (Keller László.) Miközben hivatkozhatnának arra, hogy nem voltak kormányon, a koncepciós per konstruálásában való részvételükről áradoznak. Ezt az ellentmondást egy újabb ellentmondással akarják "feloldani": azt bizonygatják, hogy nem volt (?!) koncepciós a per. Ahogy Géczi úr ügyfelemnek elmondta: lehet, hogy ezekben az ügyekben ártatlan vagy, de bizonyos legendák szerint vannak olyanok, amelyekben biztosan nem vagy ártatlan. Elgondolkodtató, hogy a mentelmi bizottság elnöke nincs tisztában még az ártatlanság vélelmével sem. Szili Katalin Még sajnálatosabb, ha gyalázkodó és rágalmazó anyagaikat elevenítik fel. (Pál Tibor) És még ennél is jogsértőbb, ha olyan beadványaikat teszik közkinccsé, amelyek jogi ismereteik hiányosságairól, mi több az alkotmány nem ismeretéről árulkodnak, hiszen prejudikálnak, megsértik az ártatlanság vélelmét, Szabadi Bélát eleve bűnösnek kiáltják ki, egyúttal megsértik emberi méltóságát, emberi becsületét, megalázzák, becsmérlik. És elítélésére bujtanak fel. (Keller László, Tóth András, Vastagh Pál, Eörsi Mátyás, Kis Zoltán közös alkotása) Szomorú, hogy annak a levélnek a megalkotásában, amit nemrég tettek fel az internetre, és ami Orbán Viktornak címezve Dr. Szabadi Béla helyzetét nehezíti, megállapítja (!) bűnösségét (!) és elítélésére bujtogat, az egyik szerző egy volt igazságügyminiszter, Vastagh Pál. a teljes levél letöltése pdf-ben Szili Katalin válasza A "hallgatás törvénye": problémát és kárt okoznak, nem is válaszolnak (Levél Pál Tibornak, 2008. július 7.): Nem az a nagy kérdés: mekkora állam kell. Hanem, hogy miért nem látja el az állam kötelező feladatait? Válogat közöttük, de a nem létezők között is: önkényesen és egyéni szempontjai, tulajdonképpen a kedve szerint dönti el, mivel foglalkozzon. Akkor is, ha az alattvalók számára éppen a hatalom okozza, "találja ki", konstruálja a problémákat, közvetlenül és közvetve, az elit a rendezésben nem óhajt részt venni. Kérdésekre nem reagál, nem válaszol, nem intézkedik. Hallgat. Ehelyett "tematizál", tesz kedvelt témáiban kinyilatkoztatásokat, kelt hangulatot, a polgárokkal és a választókkal leginkább a médiában "tartja a kapcsolatot". (Ennek nevezik a sajtóra való rátelepedést.) Szívesen építi tovább a virtuális világot, a valóság ebben is zavarná, attól megpróbál "elzárkózni". A "hallgatás törvénye" nem ügyes taktika, mint az "elit" vélheti, hanem ügyetlen, dilettáns, sértő, irritáló és - van, aki kimondja - gerinctelen gyakorlat. És olyan magatartás, ami az alattvalóknak, a jobbágyoknak tekintett állampolgároknak tetemes károkat okoz. (Amint ezt a nemrég a honlapra feltett két-két levél is bizonyítja, amelyeket Mátay László és Liszkay Gábor "politikaközeli" főszerkesztőknek küldtem.) Pál Tibor Pál Tibornak (MSZP) sem azért írtam, mert levelezőpartnert kerestem, hanem mert számtalan funkciója (országgyűlési képviselő, IX. kerületi alpolgármester, az FTC férfi tornaszakosztályának elnöke, volt belügyi politikai államtitkár) és pályafutása stb. alapján bizonyára a legilletékesebb lenne annak a lejáratásnak a megszüntetésére, amit éppen a ferencvárosi önkormányzat indított újra ellenem a kerület lapjának 2001. évi cikkét elővéve és a Ferencvárosi Torna Club témájában. A leállítás persze magától is eszébe juthatott volna. Pál Tibor azonban levelemre sem reagált, nem válaszolt, nem intézkedett, noha ez kötelessége lenne. Találóan mondta Liszkay Gábor (ld. honlap): "Pletykák ellen nem lehet védekezni. Pletykák ellen nincs orvosság, csak az idő. És a teljesítmény." Nálam az idő sem segíthet, pedig abból rengeteget elraboltak: még nyolc év után is harsognak régi és új rágalmakat. Az ettől eltérő információkat, tényeket ma ismét és egyre agresszívebb módon igyekeznek elzárni a nyilvánosságtól. Csak az igazság ki ne derüljön! a teljes levél letöltése pdf-ben Első levél Mátay Lászlónak, a Stop főszerkesztőjének (2008. október 13.): A cím ellentétes az ártatlanság vélelmével és durván prejudikál. Ezen úgy próbáltak meg segíteni, hogy önmagukkal, korábbi híradásukkal ellentétbe kerülve valótlanul állították, hogy Szabadi Bélát jogerősen elítélték. Mellesleg az értő olvasók előtt magukat járatták le, amikor azt írták, hogy jogerősen elítéltek, bár abban nincs végleges döntés, aminek alapján kirótták a büntetést. Mátay László De a lényeg az, hogy nem jogerős az ítélet és az ártatlanság vélelmének durva megsértésével, prejudikálással nyomást gyakorolnak a közvéleményre és azon keresztül a bíróságra. És már ne nekem kelljen magyarázkodnom, és bizonygatnom, ha megkérdeznek: hogy nem ítéltek el jogerősen. Mert a következő kérdés az lesz: miért írja akkor a szocialistákhoz (a kormányhoz) oly közel álló Stop? A barátságot az is mutatja, kik visznek oda biztosan remekül fizető reklámokat, amelyeknek "mellesleg" szerintem semmi értelmük nincs. És Önök osztják az igazságot reklámügyben. a teljes levél letöltése pdf-ben Második levél Mátay Lászlónak, a Stop főszerkesztőjének (2008. november 13.): 5.) Az Önök cikke után - és annak ellenére, hogy minden sajtóorgánum megírta, hogy nem jogerős az ítélet - valótlanságra alapozott hazugságkampány indult ellenem a sajtóban. És - fura módon (?) - inkább annak másik (polgári) oldalán. Ebben bizonyára szerepe lehetett az Önök azon (egyébként helyes) állításának, miszerint Szabadi az ellene folyó eljárást koncepciósnak minősítette. De ezt helytelenül kapcsolták össze az ítélettel: lám-lám mégis jogerősen elítélték! (Mintha ez, ha ez egyáltalán megtörtént volna is, ellentétes lenne azzal, hogy koncepciós a per. Aminek tételes kifejtését az Ön munkatársa az utolsó szó jogán elhangzásakor meghallgathatta volna, megérthette volna. De végig sem hallgatta, hanem idő előtt elment. Hogy megírja: mi történt a távollétében. Nem csoda, hogy "tévedett". És nem csak abban, hogy rajtam gúnyolódott. Ki kellene próbálniuk a másik szerepet!) a teljes levél letöltése pdf-ben Első levél Liszkay Gábornak, a Hír TV elnökének, a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztőjének (2008. október 27.): Most leginkább azt sérelmezem, és ebben helyreigazítást kérek és megkövetésemet, amit Huth Gergely, minden ténnyel ellentétben kifejezetten rólam mondott: "Szabadi Béla például, akit elítéltek ugye egy korrupciós ügyletért". Nem ítéltek el és korrupciós ügylettel meg sem gyanúsítottak". Liszkay Gábor Mivel ez a valótlan állítás és prejudikáció komoly kárt okozott személyemnek, amit a sűrű ismétlések csak növeltek, kérem, közöljed, milyen módon igyekeznél ezt - a helyreigazításon túl - enyhíteni? Beleértve azt a kárt is, hogy nemcsak el kellett szenvednem ezt, hanem még el is kell járnom benne. a teljes levél letöltése pdf-ben Második levél Liszkay Gábornak, a Hír TV elnökének, a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztőjének (2008. október 27.): A fentiek alapján felkérem a Hír TV-t, hogy az alábbi helyreigazító közleményt jelentesse meg a Civil kaszinó következő, e hét végi adásában: "A Civil kaszinó 2008. október 24-i adásában és annak ismétléseiben azok a tényállítások, hogy Szabadi Bélát elítélték volna, továbbá hogy ez egy korrupciós ügyletért történt volna, valótlanok. A valóság az, hogy nincs még jogerős ítélet, a per a másodfokú határozattal nem zárult le, harmadfokon folytatódik. Ami pedig a korrupciót illeti, annak még a gyanúja sem merült fel Szabadi Béla, az Orbán-kormány volt államtitkára ellen. A Civil kaszinó október 31-i nyilatkozata ezt a sérelmet nem orvosolta, ezért kellett a helyreigazításra ismét visszatérni. Szabadi Bélától és a nézőktől a téves tájékoztatáson túl a múlt heti téves helyreigazításért is elnézést kérünk." Felhívom figyelmedet arra, hogy a Polgári perrendtartásról szóló törvény 342. § (2) bekezdése szerint a kért helyreigazítást csak akkor lehet megtagadni, ha a helyreigazítási kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható. a teljes levél letöltése pdf-ben tovább>>>	Keresés:
		Megjelent:
		KÉNYSZERPÁLYÁK, TÉVUTAK

		Vásárlás:


		Megjelent:
		BILINCS ÉS PÓRÁZ - A Gyorskocsi utca

		Vásárlás:


		Megjelent:
		A HÁLÓ - Két leszámolás

		Vásárlás:




(c) 2007. Minden jog fenntartva.